Ne kend magadra!

A hagyományos kozmetikumokról általában elmondható, hogy a kihangsúlyozott és agyonreklámozott összetevővel valószínűleg többet találkozunk a csomagoláson, mint a termékben. Gyönyörű képeket tesznek rá egészséges és esztétikus gyümölcsökről, hatalmas betűkkel írják rá a természetes anyagokat, miközben azok az összetevőlista végén kullognak, ha egyáltalán szerepelnek rajta. Hiszen néha kizárólag a mesterséges illatanyag emlékeztet rájuk, annál több van bennük azonban káros és felesleges, de olcsó anyagokból.

Nem könnyű eligazodni a tanácsok tömkelegében: ma már számos civil szervezet, blog és Youtube csatorna foglalkozik ezzel a témával magyarul és angolul egyaránt, melyeken sokszor egymásnak ellentmondó információkat találunk. Ahogyan az ökológiai gondolkodásban sokszor, itt is segítségünkre van az elővigyázatosság elve, amit a Tudatos Vásárlók Egyesülete egyik kiadványában így fogalmaz meg: „Amikor egy tevékenység veszélyt jelenthet az emberi egészségre vagy a környezetre, elővigyázatossági intézkedéseket kell foganatosítani, még akkor is, ha tudományos bizonyítékok még nem igazolták szoros kapcsolat fennállását. Véleményünk szerint bizonyos körülmények között fontos, hogy még azelőtt intézkedjünk, mielőtt teljes tudományos igazolást nyernénk. Néha elengedhetetlen, hogy az óvatosság javára tévedjünk, különösen akkor, ha az emberi egészség forog kockán.”

A legtöbb kozmetikum tartalmaz valamilyen hidratáló anyagot, amelyek vagy vízmegkötők (higroszkópok) vagy vízelzárók. A vízmegkötők magukhoz vonzzák a vizet a környezetükből: a bőr középső rétegéből és - magas páratartalom esetén - a levegőből a bőr legfelső rétegébe. Minden jó hidratálókrémben fontos, hogy legyenek vízmegkötő anyagok. A vízelzárók olyan anyagok, amik egy elzáró, védő réteget képeznek a bőrön és így megakadályozzák, hogy a víz a bőrünk legfelső rétegéből, az epidermisből a környezetbe távozzon. Az ismertebb kozmetikumok 95 %-a kőolajszármazékot (pl. paraffinum liquidum, petrolatum, mineral oil) ad hidratáló gyanánt a krémekbe. Miért? Mert a bőr hidrolipid (legfelső) rétege az idő, a stressz és bizonyos gyógyszerek hatására folyamatosan vékonyodik, ezért a réteget pótolni kell valamivel. Jó esetben bőrazonos összetevőkkel, de azok az ásványi olajjal ellentétben drágák. Egy kozmetikum használatakor a bőr érzékeli az olajat, így azt a jelzést kapja, hogy védve van, ezért automatikusan lecsökkenti a természetes faggyútermelést. Ha pedig lemossuk ezt az ásványi olaj réteget, száraz bőrérzetet kapunk, mert a bőr ezután önmagától már „elfelejti” a lipidréteget visszaállítani. Vagyis az ásványi olajjal lezárjuk a bőr felszínét, nem hagyjuk azt lélegezni, így egy állandó függőség alakul ki a termék újabb és újabb használatára késztetve minket. Nemhogy hidratálna, de erősen szárít és gyulladást is okozhat.

Sokan használnak bőrradírokat, vagy radírozó tusfürdőt, szappant az elhalt hámsejtek eltávolítására. De tudják vajon, hogy a radírozók, sőt a fogkrémek és dekorkozmetikumok nagy része is mikroszkópikus méretű műanyag gömböcskékkel dolgozik? Ezek a műanyag részecskék olcsóbbak, mint a természetes hámlasztó anyagok, és mivel kevésbé hatékonyak, ezért minden nap használhatóak, így többet lehet eladni belőlük. Ennek környezeti ára is van: a műanyagrészecskék bekerülnek a szennyvízbe, és ott szivacsokként vonzzák magukba a szennyező anyagokat, kis méretüknél fogva pedig nem lehet őket kiszűrni a szennyvíztiszítókban sem. Ezután a természetes vizekbe kerülve elindulnak útjukon a táplálékláncban, és előbb utóbb megjelennek az ember étrendjében is, például halakat fogyasztva. A legfrissebb hírek szerint már kínai tengeri só termékekben is kimutatható a mikroműanyagok jelenléte.

Videó:

Az antibakteriális, gomba-, és vírusölő triklozán hosszú távon már egészen alacsony koncentrációban károsítja az egészséget, ezért az Európai Unió betiltotta használatát élelmiszerrel érintkező termékekben, de kozmetikumokban még mindig használható. Antibakteriális szappanokban, dezodorokban, zsíros bőrre ajánlott termékekben és lábápolókban használatos, de más termékekhez is adják egyszerű tartósítószerként. Legnyugtalanítóbb, hogy számos népszerű fogkrémben és szájvízben is megtalálható, hiszen fogmosáskor nagyon egyszerűen juthat be a szervezetbe elpusztítva a száj és a bélflóra hasznos baktériumait. Veszélyei, hogy széleskörű használata hozzájárulhat az antibiotikum rezisztens baktériumok kifejlődéséhez, illetve megzavarhatja az endokrin rendszert, irritálhatja a bőrt, a szemet, a tüdőt. Egyes kutatások összefüggésbe hozzák daganatos betegségekkel, fejlődési rendellenességekkel és májkárosodással is. Éppen ezek miatt ma már Kanadában és Japánban a kozmetikumokban is korlátozták felhasználását.

A parabéneket szintén tartósítószerként használják, és hasonlóan komoly veszélyeket hordoznak magukban, mint a triklozán. Mivel károsítják az emberi hormonrendszert, sőt rákkockázatukról is megjelentek tanulmányok, ezért több európai ország kezdeményezte a tilalmukat, illetve egyes világméretű gyártók a kivonásuk mellett döntöttek. A parabének olyan erőteljesen avatkoznak be az emberi hormonrendszerbe, hogy például a lányoknál előrébb hozzák a nemi érettséget. Ettől függetlenül, széles körű tiltás híján, sok cég még mindig nem hajlandó kiváltani, továbbra is használják őket, még baba termékekben is.

A ftalátok olyan vegyi anyagok, melyek lágyabbá és rugalmasabbá tesznek bizonyos termékeket, általában műanyagokat, de kozmetikumokban is megjelennek, például körömlakkokban, parfümökben, dezodorokban. Az Európai Unió 2005-ben korlátozta illetve betiltotta több ftalát használatát gyermekápolási és játékszerekben. A döntés oka, hogy a ftalátok tartós károkat és krónikus betegségeket okozhatnak a hormonrendszerben és a szaporodási képességekben. Egyes ftalátok a hormonrendszerbe avatkozva korai pubertást okoznak, károsítják a férfiak szaporodási képességét és csökkentik a serdülőkori tesztoszteronszintjét, ami alacsony spermaszámhoz vezet, ezért összefüggésbe hozhatók a férfiak termékenységi problémáival. A ftalátok át tudnak jutni a placentán, és a gyermeket már az anyaméhben is károsítják. A DEHP ftalát összefüggésbe hozható az asztmával és az allergiával, mivel a nagy koncentráció egy adott helyiségben növeli az asztmás és allergiás megbetegedések rizikóját.

A tisztálkodószerek felületaktív anyagokkal távolítják el bőrünkről és hajunkról a szennyeződéseket. Csökkentik a folyadékok felületi feszültségét, zsírban oldódó részük képes az bőrön lévő olajat feloldani, ami aztán a vízben oldódó részüknek köszönhetően vízzel lemosható. A felületaktív anyagok gyakran emulgeálószerek is egyben. A tusfürdőkben és samponokban leggyakrabban használt ilyen anyag a Sodium Lauryl Sulfate, ami kiválóan habzik, de bőrirritáló. Olyannyira, hogy jellemzően SLS-t használnak a kozmetológiai kutatásokban a bőrirritáció kiváltására, hogy például különböző gyulladáscsökkentők hatását teszteljék ellene. Az SLS-t tartalmazó tisztítók általában túlságosan is tisztítanak és megbontják a bőr természetes védőrétegét. Sajnos nagyon nehéz elkerülni, mert még a természetes összetevőkkel reklámozott termékek nagy részében is megtalálható. A Sodium Laureth Sulfate egy nagyon hasonló, de kevésbé irritáló, gyengédebbnek mondott anyag. Ezt a tulajdonságot azonban úgy érik el, hogy etilén-oxidot, egy gyúlékony, igen reakcióképes gázt adnak hozzá. Ez ugyan végsősoron kíméletesebbé teszi az SLES-t, de a reakció közben 1,4 dioxán keletkezik melléktermékként, ami átjutva a bőrfelületen károsítja a vesét, az idegrendszert és a légutakat, és valószínűleg rákkeltő is. Mindez elkerülhető lenne, ha a gyártók olyan alapanyagokat használnának, amelyek etilén-oxid hozzáadása nélkül is eléggé kíméletesek.

A krémekben az emulgálószereknek köszönhetően elegyedik a zsírnemű anyag a víztől. Az emulgeálószerek közül a Polietilén-glikol (PEG) áteresztővé, átjárhatóvá teszi a bőrt, így bejuthatnak egyéb káros szennyező anyagok is. PEG-ben gyakran megtalálhatók a gyártás során bele került problémás szennyezőanyagok is. Sérült hámréteg esetén (viszkető vörös foltok, neurodermitisz) különösen kerülni kell a PEG-et tartalmazó kozmetikumokat. A Propilén-glikolt (PE) irritáló hatása miatt érdemes kerülni.

Következő cikkünkben természetes és hatásos összetevőket járunk körbe, hogy akár házi kozmetikumkeverésre adod a fejed, akár a boltban keresgélsz, mindig tudd, hogyan válassz egészséges és környezetbarát bőrápolókat!

© 2015 Zöldbolt.hu