Mennyire természetesek a natúrkozmetikumok?

Ma már köztudott, hogy a szépségápolásban felhasznált szintetikus anyagok között olyan konzerválószerek, illatanyagok, fényvédõanyagok, emulgálószerek is találhatóak, amelyek fõleg a bõrt, de az egész szervezetet is veszélyeztethetik. Nyilvánvalóvá vált az is, hogy a kozmetikai vegyészek által megalkotott természetazonos anyagok nem egészen úgy viselkednek, mint a növények hatóanyagai, amelyekben az egyéb alkotórészek harmonikus összjátéka is érvényesül. Az elmúlt évek tapasztalatai szerint a természetes anyagok (gyógynövények, zöldségek, gyümölcsök, élõ állatok termékei - tej, méhviasz, gyógyvizek, gyógyföldek) kevésbé szervezet-idegenek és toxikusak; kevesebb mellékhatással rendelkeznek, mint a laboratóriumokban elõállított társaik.

A természetes anyagokat ellenzõk azzal érvelnek, hogy nagyon nehéz standardizálni a természetes, növényi anyagokat, mert hatóanyagaik összetétele, mennyisége változó. A termesztés helye, a gyûjtés ideje, a tárolás, a felhasználás mind-mind befolyásolják a hatóanyagok mennyiségét, s ezért nem lehet pontos hatóanyag-dózist megállapítani.

 

Hogyan vásárolhatunk ma natúrkozmetikumokat?

1. Figyelmesen olvassuk el a csomagoláson, tégelyeken, flakonokon lévõ összetevõket. A kozmetikumot csak akkor vegyük meg, ha magyarul is, azaz számukra érthetõen felsorolták a készítményben lévõ anyagokat. A tisztességes gyártók ugyanis nem félnek attól, hogy a vásárlók megértik az alkotórészek neveit, ezért magyarul is feltüntetik ezeket. Míg a szintetikus anyagokat nem lehet az INCI-rõl (INCI: a kozmetikai termékek összetevõinek nemzetközi jegyzéke) lefordítani, a növényeket viszont igen. Így például a Triticum vulgare búzacsíraolajat takar, míg a polyethylenglykolt (PEG), ami nem kívánatos emulgálószer, nem lehet lefordítani.

2. Nálunk is kaphatóak már a BDIH tanúsítványával ellátott kontrollált natúrkozmetikumok (jelen pillanatban Lavera, Logona, Weleda, Dr. Hauschka, Sante, Primavera, Alverde). Ezeket érdemes keresni, megbízhatóak. Kérjük olvasóinkat, aki tud további minõsített és kereskedelmi forgalomban kapható termékekrõl, értesítse szerkesztõségünket.

A vásárlók általában azt hiszik, hogy azok a kozmetikumok, amelyeket magukat natúrnak vagy bionak nevesített cégek reklámoznak, vagy amelyeket reformüzletek kínálnak, azok kizárólag a természet csodálatos éltetõ anyagait tartalmazzák, és ezért megbízhatóak. A valóságban azonban sajnos ez nem így van. Hivatalosan nem csak nálunk, de az Európai Unió országaiban sem létezik natúr-, illetve biokozmetikumokra vonatkozó szabvány, s a jogi szabályozás is hiányzik. Így ma azok is állíthatják magukról, hogy „natúr", „bio", „természetes", „fito", akiknek valójában sok közük nincs e jelzõk eredeti tartalmához. Elég egy kevéske növényi kivonatot, olajat belekeverni a kozmetikumba, s már natúrként kerülhet a polcra. A trükkös gyártók nem egyszer megtévesztõ jelzéseket (pecsét, növényi rajz) is használnak a vásárlók befolyásolására. Az összetevõk listájából általában csak az anyagokat ismerõ szakemberek képesek tájékozódni, persze õk is csak akkor, ha azokon valóban a pontos, csökkenõ mennyiségben szereplõ összetételt közlik, s nem bújnak el a hatóanyagok vagy a fantáziajelzések csábító nevei mögé. Sajnos a kozmetikumok összetételét nem szokták a forgalomba kerülés után ellenõrizni, legfeljebb csak akkor, ha panaszt tesznek rájuk.

Németországban a Német Gyógyászati, Reformárú és Testápolószerek Gyártóinak Ipari és Kereskedelmi Szövetsége (BDIH) a tisztességes gyártók és a vásárlók számára egyaránt kedvezõtlen helyzet javítására átlátható megmérettetést kínál a natúrkozmetikumokat gyártó cégek számára. A meghatározott irányelvek szerinti rendszeres ellenõrzéssel javultak a tisztességes verseny feltételei. A természetes anyagokat tartalmazó kozmetikumokat keresõk biztos kézzel nyúlhatnak a keresett kozmetikumokhoz. Az allergiásak elkerülhetik az érzékenyítõ, problémát okozó összetevõket.

A „kontrollált natúr kozmetikum" embléma viselését a BDIH csak azon cégek termékeinek engedélyezi, amelyek

szintetikus anyagok helyett természetes alapanyagokat, növényi olajakat, viaszokat, kivonatokat (lehetõleg ökológiai eredetûeket), állati termékeket (tej, zsír, méhviasz), valamint ásványi anyagokat használnak;

nem tesznek szintetikus színanyagokat, allergizáló illatanyagokat, emulgálószereket, szilikonokat, paraffint és más ásványolaj-származékokat a készítményeikbe;

akik az anyagok mikrobiológiai biztonsága érdekében a természetes konzerváló anyagok és eljárások mellett (pl. illóolaj, antioxidánsok) csak az engedélyezett természetazonos konzerválószereket használják: például benzoesavakat és ezek sóit, ethilésztert, szalicilt, szorbinsavakat és ezek sóit, valamint benzilalkoholt. Ezeket azonban a termékeken külön fel kell tüntetni.

 

A BDIH irányelvei nem engedélyezik a nyersanyagok és a kész kozmetikumok radioaktív besugárzását, például csírátlanítás céljából, s géntechnológiával megváltoztatott összetevõk sem használhatóak. A gyártók felé környezetvédelmi kívánalmakat is megfogalmaztak: csökkenteni kell a környezetet terhelõ csomagolóanyagok használatát, így javasolják a visszaváltható csomagolóanyagokra való átállást. A natúrkozmetikai kritériumok betartásáról független vizsgálóintézet gondoskodik.

 

Míg például csak Németországban idõközben egyrõl négyre nõtt - valószínûleg piaci megfontolásból - a natúrkozmetikumot minõsítõ szervezetek száma (ECOCERT, neuform, „állatkísérletektõl mentes kozmetikum" - bár ezek meglehetõsen hasonló szempontokat érvényesítenek), s évrõl évre nõ a kontrollált natúrkozmetikumok spektruma és mennyisége, addig Magyarországon a fogyasztók továbbra is rémesen kiszolgáltatottak a reklámoknak. Nálunk évekkel ezelõtt a Biokontroll Kht. szerezte meg a kizárólagos jogot az ökológiai termesztésû biokozmetikumok minõsítésére illetve a tanúsítványok „eladására". A társaság a BDIH minõsítésénél szigorúbb feltételeket szabott, ugyanis azt is elõírja, hogy a felhasznált növények legalább 70%-ának biodinamikus gazdálkodásból kell származnia, holott Magyarországon ez a gazdálkodási forma még egyáltalán nem nevezhetõ elterjedtnek. Nem csoda, hogy eddig mindössze egyetlen hajápoló-készítmény igényelte a tanúsítványukat. Ráadásul a kozmetikumok gyártóinak túl sokba kerül a pozitív diszkrimináció „reklámja", mert egy termék minõsítéséért évente körülbelül negyvenezer forintot kellene fizetniük. Többen komolytalannak tartják ezt a „lehetõséget", szívesebben vennék, ha inkább valamelyik hivatalos szerv, mondjuk a Fogyasztóvédelmi Felügyelõség vagy az OÉTI szorgalmazná a kozmetikumok, s azon belül a natúrkozmetikumok ügyének rendbetételét, s nem egy Kht. - de legalábbis szükségesnek tartanák az ellenõrzõk ellenõrzését.