Méhgarázzsal menthetjük meg a méheket

A vadon élő méhek világállományának múlt század második felében felerősödő csökkenése drámai módon érte el a házi méheket is az ezredfordulót követő években. Ekkor jelentkezett a kaptárak teljes elnéptelenedésével járó kaptárelhagyás tünetegyüttes (Colony Collapse Disorder CCD). Ennek hatására napok alatt tűnik el a kaptárak teljes, akár 30-50 ezer egyedet (!) számláló népessége is. A jelenség napjainkra világméretűvé vált, fenyegetve nem csak a méhészetből élőket, de a növénytermesztés jövőjét is.

Úgy tűnik, hogy a szindróma hátterében nem egyetlen ok, hanem a negatív környezeti hatások összessége, mindenekelőtt azonban a nagyüzemi agrárium áll. A különböző növényvédő szerek, különösen a neonikotinoidok; a változatos virágos növényekből álló méhlegelők helyét felváltó monokultúrák, az egyoldalú táplálkozás következtében a méhek immunrendszere legyengül. Ennek következményeként az állatok egyre kevésbé ellenállóak a globális méh-kereskedelem által a világ minden tájára villámgyorsan eljuttatott élősködőkkel, és az általuk terjesztett betegségekkel szemben. Ez állhat olyan új méhbetegségek robbanásszerű és világméretű terjedéséhez, mint amilyen a kaptárelhagyás egyik faktorának tekintett izraeli akut paralízis vírus (Israeli Acute Paralysis Virus IAPV), melynek legfontosabb terjesztője a méhek legfőbb kártevője, az Ázsiából behurcolt méhatka (Varroa destructor).

Darázsgarázs - a méhek menedéke

A mezőgazdálkodás nem csak az alkalmazott növényvédő szerek megfelelő megválasztásával, de gazdálkodási módszereivel is segítheti a biológiai sokféleség megőrzését. Az agrár-környezetgazdálkodási programon belül nélkülözhetetlen fontosságú lenne megtartani és erősíteni az olyan nem termelő tevékenységek támogatását is, mint a parcellaszéli kezeletlen füves mezsgyék és mezővédő bokrosok, erdősávok megtartása/telepítése, a rovartelelő bakhátak kialakítása, a meghagyó kaszálás, az ültetvények sorközgyepesítése, amik a méhfajok mellet a terület növény-, madár- és vadállományának megmaradásához is nélkülözhetetlenek.

A teljes ökoszisztéma bajba kerülhet

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) arra hívja fel a figyelmet, hogy méhek eltűnése nem csak a méhészek által gondozott házi méheket, de csak Európában fajok százait érinti! Ráadásul ezeknek a beporzóknak a többsége nem népes családokban, hanem magányosan él; partfalakba, talajba, korhadó fákba mélyíti bölcsőkamráit. Ezért megfogyatkozásuk kevésbé látványos, hatását tekintve viszont annál jelentősebb lehet, nem csak a mezőgazdaság, az euro-milliárdokból védett területek, de a teljes ökoszisztéma tekintetében is.

A közvélekedéssel ellentétben a méhek védelméért nem csak az agrárgazdálkodók és a méhészek, de a lakosság, a kertvárosban élők mellett a társas- és panelházakban lakók, a munkahelyek is tehetnek akár a sokadik emelet magasságában is! Ráadásul az alábbiakban ismertetett méhvédelmi módszerek egy része a lakosság közérzetét javító településszépítő és -zöldítő megoldás is egyben, így végrehajtásuk a mi életminőségünket is közvetlenül befolyásolják.

Az MME Madárbarát kert programja külön fejezeteket szentel a nem madár állatcsoportok, így a beporzó ízeltlábúak védelmének is. A magányosan élő méhek, és a hasonló életmódot folytató, jelentős részben mezőgazdasági kártevőket pusztító ragadozó darázsfajok szaporodását segítő módszer alapját egy egyszerű eszközcsoport, a méh-/és darázsgarázsok alkalmazása jelenti.

Méh- és darázsgarázs lehet minden legalább néhány centiméter hosszúságú, 3–15 mm átmérőjű cső alakú tárgy, illetve bármely olyan anyag, amibe ilyen lyukak mélyíthetőek. Ilyen mesterséges költőüregek legkönnyebben fúróval kilyuggatott tűzifa kugliból és különböző vastagságú nádszálakból készíthetőek. A méh- és darázsgarázsok változatos megjelenésű eszközök, amik akár tetszetős kerti, sziklakerti “bútorok” is lehetnek. Ezek elkészítésénél, kialakításánál, elhelyezésénél szinte csak a képzeletünk szab határt. Mivel a méh- és darázsgarázsok magányos lakói nem agresszívek (ha nem fogjuk meg őket, akkor teljesen veszélytelenek), ezeket az eszközöket a ház közelébe, virágláda mellé ablakpárkányra, erkélyre, akár óvodákba, iskolákba is kihelyezhetjük.

A költőhely mellett nélkülözhetetlen a megfelelő táplálkozóterület is, ami a beporzó rovarok esetében a számunkra gyönyörködtető virágokat jelenti. Ezért a méhek védelme egyben a települések zöldítését, virágosítását is jelenti, nem csak a kertekben, parkokban, de virágládákkal az ablakokban, erkélyeken is.

Fontos lenne, hogy a települési kertek, parkok, fasorok gondozásakor is egyre inkább elterjedjen a természetkímélő mezőgazdaságban alkalmazott „meghagyó kaszálás”. Ez azt jelenti, hogy a nyírásra szánt területen mindig hagyjunk meg olyan nem levágott virágos növényfoltokat, amik biztosítják a méh- és lepkefajok legelőjét (de búvóhelyet biztosítanak a fészket elhagyó madárfiókáknak is). Végül, de nem utolsó sorban a szúnyogirtások tervezésekor és kivitelezésekor nem csak a kaptárakban élő házi méhekre, de a nem háziasított beporzó rovarok védelmére is gondolni kellene - írja a Piac&Profit.