Illaberek: Szörpök és lekvárok Meseföldéről

Miért Illaberek?

Mint a népmesében: illa-berek, nádak-erek… :) Mert jól hangzik, és mert Báránd, ahol a gazdaság van és ahol a termékek készülnek a régi Sárrét és a Hortobágy tájegységek találkozásánál terül el.

Hogyan indult a gazdaság, mi a Te történeted?

Közgazdásznak készültem, aztán fényképész lettem, majd jött a 2010-es válság. Kezdetben kiegészítésként gondoltam a lekvárfőzésre, aztán az évek alatt ez vált a fő tevékenységgemmé és hivatásommá. Egy 1000 m2-es zártkertet kaptam Szilágyi nagyapámtól. Ma kb. 7 hektáron gazdálkodok. Idő közben élelmiszeripari végzettséget is szereztem, ősszel pedig - ha minden jól megy - államvizsgázok végre a SZIE Kertészettudományi Karán. ;)

Mik voltak a nagy tanulságok, változások az évek során?

Egy vállalkozás életében rengeteg olyan külső tényező van, mely miatt a dolgok nem feltétlenül úgy és olyan tempóban haladnak, ahogyan azt az ember elképzeli. Ezért nagyon sok türelemre van szükség, ami nem volt az erősségem. Így ezt például muszáj volt fejlesztenem…
A kínálatom összetétele, illetve a „dizájn” volt az, ami sokat bővült és alakult az évek során, de nagy változások nem voltak.

Szeretem azt gondolni, hogy folyamatos fejlődésben vagyok.

Szerinted mitől különlegesek a termékeid, miért ezt válasszák a vásárlók?

Az alap termékeket nem szoktam összehasonlítani, egy szilvalekvárnál vagy bodzaszörpnél legfeljebb árverseny lehetséges, abban pedig elég jó vagyok. De ezeknél pont, hogy kerülöm a különlegességet, nem keverem az ízeket és nem használok fűszereket. Készítettem annak idején én is pl. füstölt szilvás lekvárt, meg csokoládés meggyet, de azt tapasztaltam, hogy az ilyesmi legfeljebb elismerést, de fogyasztási kedvet nem vált ki. Amiben igyekszem különleges lenni, az az, hogy olyasmiket készítsek, amiket más nem: zölddiólevárt, rebarbaralekvárt, fenyőrügyszörpöt. És rengeteg tervem van még! :)

Kép forrása: magyarspajz.hu.

Miért öko a termékkínálatod?

Az integrált és intenzív növénytermesztés nagyon költséges, én pedig az előnyök ellenére sem ezen a vonalon akarok fejleszteni, vagy, ha úgy tetszik, nem fogom a pénzemet vegyszerre költeni. Már a kezdetektől az volt az alapeszmém, hogy csak olyasmit telepítsek, ami minimális növényvédelemmel vagy teljesen anélkül is termeszthető. Magyarán szólva: ha két hétig nincs időm ránézni, akkor sem pusztul ki, de esetleg még terem is valamit. ;)

Mi a kedvenc terméked?

Ez változó. A bodzaszörpömből iszok a legtöbbet, de a legbüszkébb a zölddiólekvárra vagyok: évekig tartott, mire sikerült a tökéletes állagot elérnem.

Milyen különlegességeket termesztesz? Van valamilyen különleges technológia, amire szükséged van ehhez?

Hát, ami errefelé szokatlan, az a feketefenyő ültetvényem, de van vagy 50 tő naspolyám meg egy rakás goji-cserjém is. A naspolya még nem terem annyit, hogy foglalkozzak vele, a gojiból meg aszalni akartam, de már nincs időm rá, úgyhogy a madarak eszegetik…
A csombormenta magot Angliából rendeltem pár éve, olyan tutira nincs az országban senkinek. Különleges bánásmódot egyik sem igényel, de szeretnék egyszer egy melegházat, és 100 m2 gyömbért.

Hogy telik egy átlagos napod?

Munkával reggeltől-estig, idült Alzheimer-kórra emlékeztető állapotban: annyi mindent csinálok egyszerre, hogy néha 10 méter után azt is elfelejtem, hová indultam el...

Hogyan használod a családból hozott tudást, hagyományokat a kertben, receptekben?

A mentalitás: a növények, a jószág szeretete és a természet tisztelete, amit én itthon tanultam.

Mivel nagyanyáink a „hagyományos” baracklekvárt úgy készítették, hogy egy kg gyümölcsöt felfőztek egy kg cukorral, a csalamádé tetejére meg egy kávéskanál szalicilt szórtak, ezért én, a „kollégákkal” ellentétben nem tartom magam „hagyományőrzőnek”.
A delikát élelmiszereknek pedig sajnos egyáltalán semmilyen hagyománya nincs itthon, az én nemzedékem lesz az, akinek sikerülhet ilyesmit megteremtenie.

Hogyan tudod úgy beosztani az idődet, hogy ilyen termelékeny legyél? Van valamilyen bevált módszered?

A nyolcórás munkanap betartására nagyon odafigyelek: minden nap 1-ig meg kell lennie az első 8 órának és utána dolgozok még 8-at. :D De ami nagyon fontos, hogy a munkát nemcsak megcsinálni, hanem csináltatni is tudni kell. Amikor „szezon” van, akkor is ki kell adni az elvégzendők egy részét, ha azt képzelem, hogy én jobban csinálnám. A termékeim egyébként érési sorba is állíthatók: minden év a fenyővel kezdődik, aztán jön a bodza, aztán a dió és sorban a többi. Ezek 1-2-3 hetes időszakokkal jönnek egymás után, így, ha az időjárás nem borít fel nagyon mindent, be lehet osztani. Ezért nincs mondjuk szamócám, nem jókor érik…

Mi alapján döntöd el, hogy a napi feladatok közül mit kell mindenképp elvégezned?

Részben, hogy mit szeretek, részben pedig, hogy mit muszáj megcsinálni. A termesztés és a feldolgozás mindkét szempontból előnyt élvez, de sajnos az értékesítés nélkül az előző kettőnek nem lenne értelme. Az utolsó mindig az ügyintézés, az adminisztráció.

A gyerekeid is részt vesznek a teendőkben?

Egyelőre főleg játék szintjén, de igen. Illés kisfiunk 7 éves, őt leginkább a gépek, a gyártás érdekli, mármint nyilván a Vasember és Luke Skywalker után. ;) Magdika 4 éves, ő imádja a virágokat, a fűszereket. A levendulaszörpöt rendszeresen együtt készítjük, aminek az oka az lehet, hogy rózsaszín… :D

Mi motivál, mi lelkesít, hogy tudd folytatni?

Részben maga a munka. Nagyon szeretem, ha valami el van végezve. És a végeredmény kézzelfogható, sőt ott van a boltok polcain, a vásárlók asztalán. Jó érzés arra gondolni, hogy hasznos, amit csinálok, hogy „felebarátaimat” finomságokkal láthatom el.

A végső cél pedig egy prémium delikát termékeket készítő, komoly kisüzem, országosan ismert márka felépítése.

Most is kísérletezel valami újdonsággal?

Pár hónapja bazsalikom pesztó tartósítással kísérleteztem, de abból csak jövőre lesz termék. Idén mentaszósszal szeretnék bővíteni, ősszel pedig bodzalekvárt tervezek.

Szoktak lenni nyílt napok a gazdaságban, amikor meg lehet látogatni?

Röviden: egyelőre nem. Bővebben: amíg az 50 literes zománcos üstben főzicskéztem a szilvalekvárt, addig mindig nagy „dzsemborikat” szerveztem, hogy ne unatkozzak és ne szakadjon le a karom a 14 órás kavargatás közben. Ma már az a folyamat hál’ Istennek automatizált, de ez csak annyit jelent, hogy amíg készül az üst, addig én a levendulát metszem. Szóval látogatók fogadására egyelőre nem tudok időt szánni, de napszámba végül is lehet jönni, adok egy kapát és lehet romantikázni a kertben… ;)