Felelős turizmus

Ma Magyarországon a legtöbb ember élvezettel merül el a havonta megjelenő reklámújságokban, csemegézik az akciók között, majd rohan, és több hónapra való mennyiséget vásárol magának az adott termékből.

Természetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy sok honfitársunk csak ezen lehetőségek kihasználásával tudja biztosítani önmaga és családja számára az elfogadható életnívót. Ugyanakkor sokan vannak, akik jövedelmük alapján megengedhetnék maguknak, hogy vásárláskor az áron kívül más mutatót is figyelembe vegyenek - például az adott termék(ek) környezetbarát voltát - és mégsem teszik.

Ennek ellenére az utóbbi években szerencsére növekedni látszik azok tábora, akik felismerték, hogy az akciós áron túl is van élet – és előnyben részesítik a környezetbarát termékeket, mert tudatában vannak annak, hogy az ember az egyes fogyasztási javak előállításával milyen módon hat a környezetre: a profitmaximalizálás érdekében rövidtávon kizsákmányolja vagy igyekszik megőrizni azt az utókornak.

A környezetbarát termékeket vásárlókon túl vannak, akik már nem elégszenek meg azzal, hogy előnyben részesítsék a zöld árukat, hanem tágabb életüket, akár egész életvitelüket a környezetért, a világ hosszútávú élhetőségéért lehetővé tévő elvek alapján rendezik be. Ők azok, akik a szabadidejük eltöltését is a fenti szempontok alapján határozzák meg, és turistaként is felelős viselkedésre törekszenek.

A felelős/felelősségteljes/fenntartható - azaz, az egyszerűség kedvéért "felelős" - turizmus célja, hogy a lehető legkisebb hatást gyakorolja a turisztikai céllal felkeresett célállomás környezetére és kultúrájára. A felelős turista nem elégszik meg azzal, hogy a turizmussal járó káros hatásokat csökkenteni igyekszik, hanem fogyasztásának tudatosságával törekedik előmozdítani az adott helyen élő emberek és helyi vállalatok jólétét.

Tekintettel arra, hogy a nemzetközi turizmus folyamatosan növekszik, elengedhetetlen, hogy a turisták tudatában legyenek azoknak a veszélyeknek, amelyeket az ő tömeges megjelenésük okoz a célterületen, mi több igyekezzenek ezeket csökkenteni. Ehhez az kell, hogy tisztában legyünk a célterület politikai, gazdasági és kulturális viszonyaival, tiszteljük és legyünk nyitottak a helyi kultúra iránt, fogyasztásunkkal a helyi eredetű termékeket és szolgáltatásokat részesítsük előnyben, valamint óvjuk a környezeti és természeti értékeket.

Ugyanakkor tévedés lenne azt gondolni, hogy a felelős turizmus a lemondásról szól. Egyáltalán nem. Eltérő (világ)szemléletet jelent, ami a hagyományostól eltérő módszereket ad az utazás, a kikapcsolódás, más emberek megismerésének módját illetően.

Hogy hogyan? Természetesen mi sem gondoljuk, hogy az utasnak fárasztó és kellemetlen körülmények között kellene szabadságát töltenie, csupán azt, hogy az élmények megélésének intenzívebb és értékesebb módja, ha például gyalog, a helyi környezetet folyamatosan érzékelve járjuk be utunkat, mintha védve magunkat a meleg, párás levegőtől egy klimatizált busszal utazunk, lehetőleg kerülve az érintkezést a helyi lakosoktól.

Ki ne hallott volna olyan útibeszámolókat, ahol a mesélők leginkább a 4-5 csillagos szállodák által nyújtott kényelemmel és az ellátás színvonalával dicsekedtek? Azt pedig, hogy milyen nevezetességeket, kulturális vagy természeti szépségeket láttak, esetleg milyen eltérő életmódokkal, világlátással találkoztak, valahol a történet végén említették meg, mellékesen. Ilyenkor persze felmerül bennünk a kérdés, hogy ha a svédasztal és a jacuzzi volt az élmények csúcsa, akkor ehhez miért kellett akár több ezer kilométert utazni? Ezeknek a szolgáltatásoknak az igénybevételéhez lehet, hogy a várost sem kell elhagyni, ahol élünk.

A korábban gyakrabban használt fenntartható turizmus kifejezést egyre inkább a felelős turizmus váltja fel. Ennek oka abban keresendő, hogy a szakmailag és erkölcsileg is elkötelezett közvélemény jelentős része úgy gondolja, hogy a nemzetközi konferenciák hangzatos határozatai csak akkor valósulhatnak meg, ha a turizmus iparág összes szereplője személyes felelősséget érez az ügy iránt, és nem csak másoktól várja a megvalósítással járó következetes viselkedést. A felelősség tehát közös, még ha eltérő arányban is jut belőle az egyes szereplőknek. Szerepük van ebben a nagy utaztató cégeknek, éppúgy, ahogy a kis utazási irodáknak, a turizmussal foglalkozó kormányzati szereplőknek, a célállomás legkülönbözőbb szolgáltatóinak vagy a túraszervezőknek és maguknak a turistáknak is, akik létükkel az egész iparágat működtetik.

Mivel az iparág hatalmas, ezért bőven van lehetőség arra, hogy hárító mechanizmusok könnyedén beinduljanak. De senki nem húzhatja ki magát a felelősség alól. És ez a legnehezebb.

Fenti gondolatok mentén most egy kis csapat Magyarországon úttörő kezdeményezést indított el  Felelős Utak néven. Többnapos, gazdag túrakínálatot terítenek a kiscsoportban utazni szerető, valóban kíváncsi érdeklődők elé, amely Magyarország méltatlanul elfeledett, emiatt viszonylag romlatlan, vidékét a felelős turizmus elvei szerint mutatja be, és engedi élvezni.