Essen, egy zöldülő város példája

A korábban leginkább nehéziparáról és szénbányászatáról ismert Essen 2017-ben vette át – egy esztendőre – az Európa Zöld Fővárosa címet. A neves elismerést 2010 óta minden évben annak a pályázó városnak ítélik oda, melynek környezetvédelmi tevékenységeit független, nemzetközi szakértők a legjobbnak ítélik. Az értékelésnél 12 szempontot vesznek figyelembe, egyebek közt a közlekedés, az energiahatékonyság, a levegőminőség, a hulladékkezelés, a vízgazdálkodás vagy a zöldterületek témakörét.

Essen mostanra bámulatos mértékű átalakuláson ment keresztül; a tudatos és gondos tervezésnek valamint az évek óta tartó folyamatos munkának köszönhetően joggal viseli a „Zöld Főváros” címet.

Az idelátogatók számára a legszembetűnőbb tény talán, hogy ez a jelentős ipari múlttal rendelkező, mintegy 600 ezer lakosú egykori bányászváros mára hatalmas zöldfelülettel büszkélkedhet. A növényzettel fedett területek szinte egymásba érnek, ami egyrészt testi, lelki felüdülést jelent a helyi lakosok számára; másrészt környezetvédelmi és ökológiai szempontból is rengeteg előnnyel jár. Az árnyékot adó városi zöld többek közt sokat javít a helyi mikroklímán is, és segít az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásban, az egyre forróbb nyarak elviselésében. Essen Észak-Rajna-Vesztfália legzöldebb városa, területének 45 százaléka zöldfelület. Szinte hihetetlen, de közel 3 millió fa nő a városban, leginkább a több mint 800 kis és közepes méretű erdő, liget vagy park valamelyikében.

Essenben számos parkot alakítottak ki az idők folyamán. A város egyik büszkesége a 60 hektáros Grugapark, ahol egy 15 hektáros botanikus kert is helyet kapott. Utóbbit 1927-ben hozták létre; területének mérete – az egyetemi arborétumokat leszámítva – az akkori Németországban egyedülálló volt. A háború alatt a park és a botanikus kert nagy része elpusztult, így 1951-ben megújították. Itt található Essen első biomassza fűtőműve is, mely a park 1964-ben megnyílt uszodáját, növény- és üvegházait, irodáit látja el hővel; valamint egy környezeti nevelési központ, ami „szabadtéri tanteremként” is szolgál az ide látogató gyerekek számára. A belváros negyedik legnagyobb parkja a Krupp Park, melyet az egykori Krupp acélművek üzemeinek helyén hoztak létre és immár a város zöldterületének szerves részét képzi.

A XX. század elején Robert Schmidt várostervező által tervezett Moltke lakónegyed hatalmas fáival, egymásba érő cserjés szigeteivel, sétaösvényeivel, virágokkal teliültetett tető- és előkertjeivel a város egyik egyedi hangulatú, zöld darabkája. Egyes részein a lakóépületek úgy ölelik körbe a parkokat, hogy hátsó kertjük egyenesen a zöldbe nyúlik egy – szinte – zárt oázist kialakítva.

Essen egyik érdekes és nemzetközi szinten is jó példaként emlegetett nevezetessége a Zollverein Ipari Komplexum, mely a ’90-es évek elejére ürült ki. Egy ideig a lebontás veszélye fenyegette, de 2000-ben végül védelem alá vonták a területet, 2001-ben pedig az UNESCO a világörökség részének nyilvánította. Napjainkban a volt ipari épületek többsége szolgáltató- és kulturális funkciót lát el; az építmények közt gyalogosan és kerékpárral is bejárható terület pedig majd 700 állat- és növényfaj számára nyújt életteret. Az Essen belvárosából közvetlen kerékpárút összeköttetéssel rendelkező komplexum nagyszerű zöld példája a rozsdaövezet fejlesztésének és hasznosításának.

A város igyekszik a környezetkímélő közlekedésre is mind nagyobb hangsúlyt fektetni. Bár egyelőre még nem sikerült jelentős mértékben visszaszorítani az autóhasználatot, a városvezetés eltökélt szándéka, hogy ezen a helyzeten változtasson. Ambiciózus céljuk, hogy 2035-re az utazások 50 százaléka gyalogosan vagy kerékpáron, 25 százaléka tömegközlekedési eszközökkel és 25 százaléka autóval teljesüljön; s mindehhez megteremtsék a megfelelő feltételeket. Ennek részeként – többek közt – az elmúlt 10 évben Essen déli és északi határa közt összesen 150 km kerékpárút épült, így jelenleg már 376 km kiépített útvonalon gurulhatnak a városi bringások. Megépült az RS1 néven ismert kerékpársztráda első szakasza is, mely 2016 elején nyílt meg Essen és Mülheim közt. Ez a kerékpáros „sztráda” a Ruhr-vidék első ilyen jellegű útja, a tervek szerint mintegy 100 km hosszú lesz és 10 város közelében halad majd el, hogy lakosaiknak alternatívát kínáljon az autós közlekedéssel szemben. Az útvonal érinteni fogja többek között Duisburgot, Bochumot és Hammot, valamint azok egyetemi városrészeit is.

Essen nagy „sikertörténete” az Emscher „feltámasztása”. A város északi részén áthaladó Emscher folyó a helyi nehézipar beindulásának és működésének eredményeként hosszú időn keresztül biológiailag halott víznek számított, hiszen a beleömlő szennyvíz hatalmas környezeti terhet rótt rá. Mára óriási beruházások révén, több szereplős összefogással sikerült megtisztítani és újra élővé tenni.

A metropoliszban jelenleg 12 közösségi kert működik, de a tervek szerint a közeljövőben újabbakat nyitnak. Ezek a kertek nemcsak szabadtéri találkozási pontot jelentenek a környékbeli lakók számára, de lehetőséget nyújtanak arra is, hogy a veteményesek gondozói – helyben – saját asztalukra termeljenek zöldséget, fűszert, gyümölcsöt. A 2017-es évben több közösségi kert is anyagi támogatást kapott eszközök, vetőmagok és növények beszerzéséhez.

A város nemcsak az Európa Zöld Fővárosa címért szállt versenybe, de hosszútávon is elkötelezte magát a környezetvédelem mellett. Célkitűzései közt számos fontos vállalás szerepel: 2020-ra a keletkező hulladék 65%-át újrahasznosítják, a CO2 kibocsátást 40%-kal csökkentik, 2035-re a gépkocsi-közlekedést 29%-kal csökkentik, 25%-kal növelik a biciklis közlekedés arányát, 2025-re újabb 7 ezer (azaz összesen 20.000) munkahelyet hoznak létre a környezetvédelmi szektorban. És mind közül talán a leginkább figyelemreméltó terv: szeretnék elérni, hogy minden lakos legfeljebb 500 méter távolságra éljen a legközelebb található parktól.

Aki Essenben jár és minderre – illetve még több „zöld” példára – személyesen is kíváncsi, annak nincs más dolga, mint felülni a helyi NaturLinie 105 buszjáratra, mely 20 km-es körúton mutatja be a város „zöld nevezetességeit”.

© Zöldbolt