Bambusztextil: környezetbarát vagy zöldrefestés?

A bambusz előnyös tulajdonságai és az aggályok

A bambusz egy rendkívül gyorsan és magasra növő fűféle, ami ellenáll a kártevőknek, és segíti a talaj regenerálódását. Magról ültetve 3-4 év alatt már le is aratható, és nem kell újraültetni, mert visszanő a kivágott tőről. Nem igényel műtrágyázást, vagy kémiai növényvédőszereket. Ha csak ezt a részét nézzük a történetnek, akkor valóban nagy előnyei vannak a nem bio pamuttal szemben, ami intenzív művelést igényel, így nagy mennyiségű növényvédőszert, és műtrágyát használnak a termesztésekor.

Csak éppen az a baj, hogy attól még, hogy a bambusz nem igényli, nem jelenti azt, hogy sosem használnak hozzá kémiai szereket a hozam növelése érdekében.  A legnagyobb bambusztermelő ország Kína, ahol a kereslet rohamos növekedésével egyre több gazdálkodó kezdett el monokultúrában termelni, így a növényvédőszereket is kevésbé lehet elkerülni. Arra is van példa, hogy műtrágyákat használnak, hogy növeljék a hozamokat. Semmi nem akadályozza meg őket ebben, ugyanis nincsenek erre vonatkozó környezetvédelmi előírások.

A 70-es évek óta állami támogatás ösztönözi a bambusztermelést Kínában. 1998-ban pedig az erdőirtások hatására bekövetkezett hatalmas áradások miatt Délnyugat-Kína nagy területein megtiltották a fakitermelést, csakhogy a bambuszra nem vonatkozott a törvény.  Így aztán a fakitermelésről áttértek a bambusz vágására, és egyre több lett az intenzív monokultúrás ültetvény.  A Kínában kivágott bambusz mennyisége az 1990-es 260 millió tonnáról 1,2 milliárd tonnára nőtt 2005-re, 2009-ben hivatalos kínai erdészeti adatok szerint 5,38 millió hektáron termesztettek bambuszt, aminek nagy része ültetvény. Annak ellenére, hogy a bambusz egy nagy fajtadiverzitással rendelkező növény, mégis egyetlen fajta, a Moso bambusz adja a kínai bambusztermelés 80%-át.

A monokultúrás erdők a biodiverzitás csökkenéséhez, és az ökoszisztéma szolgáltatások elvesztéséhez vezetnek. A helyiek mégis ezt látják jól jövedelmezőnek, hiszen a kereslet nagy, és az állam is támogatja őket. A természetes bambuszerdők sorsa bizonytalanná vált, és a kínai kultúra ikonikus szimbóluma lassan ennek a csendes ökológiai összeomlásnak jelképévé válik.

Bambuszból készült anyagok

A bambusz, mint nyersanyag, tehát ezeket az aggályokat veti fel, de mi a helyzet a belőle készült ruhákkal, törlőkendőkkel? Ezekkel kapcsolatban azt kell szem előtt tartani, hogy mennyi átalakítás és vegyszer használata kellett a ruha előállításához. A bambuszt többféleképpen lehet feldolgozni és ezek ökológiai hatása igen különböző.

A mechanikus feldolgozás a vászonhoz hasonlatos, keményebb, könnyen gyűrődő, természetes anyagot eredményez. A folyamat viszonylag környezetbarátnak tekinthető: péppé zúzzák a fás részeket, és természetes enzimekkel bontják le, majd fésülik, és fonállá sodorják. Ez gyakorlatilag a lenvászon vagy a kendervászon készítésének eljárásával azonos, éppen ezért néha bambuszvászonnak hívják. Mivel az eljárás nagyon munkaintenzív, drága, és keménysége miatt az anyagra kisebb a kereslet, viszonylag kevés bambuszt dolgoznak fel ilyen módon.

A világpiacon többségben lévő pihe-puha bambusz anyagokat kémiai eljárással készítik. A kémiai úton feldolgozott bambuszból regenerált cellulózrost, azaz műselyem készül. A műselyem egy ember alkotta rost, a szintetikus és a természetes anyagok határán mozog. Számos cellulóztartalmú növényből elő lehet állítani, például fából vagy bambuszból is. A bambusz jó tulajdonságai a kémiai feldolgozás során elvesznek, a végeredmény pedig ugyanaz a műselyem, függetlenül attól, hogy fából, pamutból, vagy bambuszból készült.

A műselyem leggyakrabban viszkóz-eljárással készül, amihez sok vegyi anyagot használnak fel. Először is erős oldószerekben, nátrium-hidroxidban és szén-diszulfidban főzik ki az alapanyagot (legyen az fa, pamut vagy éppen bambusz), majd több fázisban fehérítik, végül pedig kénsavval kezelik. A nátrium-hidroxid, a szén-diszulfid és a kénsav is komoly egészségügyi problémákat tud okozni, és a ruhaipari munkakörülmények sajnos nem éppen arról híresek, hogy megfelelő védőfelszerelésekkel és egyéb intézkedésekkel védenék a munkások egészségét. Ennek meg is van az eredménye: a karbon diszulfid például idegrendszeri problémákat okozott műselyemgyártó munkásoknak. A nagymennyiségű mérgező szennyvíz keletkezése, és a munkások egészségügyi kockázatai miatt a műselyemgyártás nem tekinthető környezetbarát, fenntartható folyamatnak. A viszkózeljárás végén az oldószerek nagyjából 50%-át forgatják vissza, másik felük pedig a szennyvízen és a légszennyezésen keresztül távozik a természetbe.

Egyes gyártók elkezdtek azzal foglalkozni, hogyan lehetne mégis fenntarthatóbban készíteni a műselymet. Kifejlesztették a lyocell-eljárást, és az így készült anyagot a levédett Tencel márkanéven árusítják. Gyengébb szereket használnak a feldolgozáshoz: N-metil-morfolin-N-oxidot, hidrogén peroxidot, és valamilyen alkoholt (metanolt vagy etanolt). Ez sokkal egészségesebb és környezetbarátabb, főleg, mivel a használt kémiai anyagok 99,5%-át zárt körfolyamatban használják: vagyis használat után felfogják, és újra felhasználják. A levegőbe és a szennyvízbe csak nyomokban kimutatható mennyiség kerül ki. Jelenleg elsősorban fából, főleg eukaliptuszból készítik a Tencel termékeket, de a bambusz is megfelelő alapanyag lenne hozzá.

Hamis marketing

Tovább fokozza a problémát, hogy a bambusz termékeket gyártó és árusító cégek meglehetősen félrevezető dolgokat állítanak. Az egyesült államokbeli Federal Trade Comission először 2009-ben lépett fel emiatt, amikor 4 céget büntetettek meg. Állásfoglalásuk szerint az anyagok ennyi feldolgozás után korántsem nevezhetőek 100% bambusznak. Ezen felül mind a négy gyártó azt is állította az anyagról, hogy antimikrobiális, az FTC szerint viszont a kémiai feldolgozás teljesen megfosztja az anyagot ezen tulajdonságától. A hatóság azt is megtiltotta nekik, hogy „környezetbarát gyártási folyamattal készült” állítással reklámozzanak. A döntés alapján a termékek megjelölése helyesen: Bambuszból készült műselyem/viszkóz.

Hasonló problémák miatt 2010-ben a Kanadai Versenyhivatal több mint 450.000 textil árucikk újracímkézését rendelte el, hogy megelőzze a vásárlók félrevezetését. A hivatal közleménye szerint: „Habár a termékek bambuszalapú rostból készültek, nem természetes bambuszrostokat tartalmaznak, hanem kémiai úton előállított műselymet. A vásárlók hajlandóak magas árat fizetni értük, mivel azt hiszik, hogy környezetbarát, és egészséges anyagról van szó, ezzel szemben a hivatal tudomása szerint jelenleg a kanadai piacon nem lehet természetes bambuszrostból készült textilt vásárolni.”

William Lana, a Soil Association Textil Standard Bizottságának elnöke szerint a bambusz termékek marketingje egyszerű zöldremosás: “Igaz, hogy a bambuszviszkóz jobb, mint a poliészter, de még ha a bambuszt organikusan is termelik, akkor sem adhatnánk nekik biotanúsítványt a feldolgozás módja miatt.”

Mit tehet a tudatos vásárló?

Míg a tradicionális keretek között, lokálisan felhasznált bambusznak évezredes történelme van, a globális kereslet óriási növekedése nagyrészt ahhoz köthető, hogy egyfajta zöld mítoszt építettek ki köré a kereskedők, amivel a környezettudatos vásárlókat célozzák meg. Nagyon fontos, hogy ez utóbbit kritikával szemléljük, és mérlegeljük a környezeti hasznokat és károkat, különösképpen összevetve a többi helyettesítő termékkel. Gondoljunk arra, hogy a 100% természetes nem minden esetben jelent környezetkímélőt (erre nagyon jó példa a pálmaolaj esete)! Legjobb, ha minél közelebb termelt, fenntartható gazdálkodásból származó termékekkel helyettesítjük a bambuszt.

Mit tehetsz, ha mégis bambuszból készült puha törlőkendőt, vagy ruhát vásárolnál, de minimalizálnád a környezeti károkat? Nehéz tanácsot adni ezzel kapcsolatban. A legfontosabb, hogy tegyük fel a kérdéseinket a forgalmazónak vagy a gyártónak. Derítsük ki, tudnak-e információt adni arról, hogy fenntartható művelésből származik-e, és környezetkímélő módon dolgozták-e fel a bambuszt.

Tudd meg, van-e valamilyen független fenntarthatósági minősítése, például FSC-címkéje. Szállításának ökológiai lábnyoma ekkor sem elhanyagolható, de legalább talán nem köthető hozzá az ökoszisztéma pusztítása. A Tencel anyagokkal mindenképp jobban jár a környezet, illetve Ökotex minősítést is érdemes lehet figyelembe venni, de ez sajnos csak azzal foglalkozik, hogy a késztermékben van-e jelen káros kémiai anyag, a gyártási folyamatot nem ellenőrzik. A Global Organic Textile Standard (GOTS) minősítés szerint a műselyem nem számít organikus alapanyagnak, a minősítéshez pedig legalább 70% minősített bio anyag szükséges. Ezért aztán maximum 30% bambuszból készült műselymet tartalmazhat egy „bio anyagokkal készült” GOTS minősítésű ruha. GOTS „bio” minősítést viszont egyáltalán nem kaphat a műselyem miatt, így erősen gyanakodjunk, ha egy cég ezt állítaná a termékéről.

© Zöldbolt.hu, 2017