Azbeszt a házban: mit lehet tenni?

A neves színész és lelkes autóversenyző, Steve McQueen tüdejében 1979-ben daganatos betegséget diagnosztizáltak. Az orvosok rájöttek, hogy a megbetegedésért elsősorban a versenyzéshez használt védőöltözet azbeszt szigetelése a felelős.

Az azbeszt és különböző származékai alapvetően kikristályosodott kőzetek, amelyek használatáról már legalább 4500 évvel ezelőttről vannak régészeti leleteink Kelet-Finnországból, ahol főzőeszközök, edények készültek azbesztkerámiából. Ipari felhasználása nagyjából a 19. század közepére nyúlik vissza, majd a 20. században, leginkább a II. világháború utáni újjáépítések során lett roppant népszerű. Az azbesztet kitűnő hőszigetelő tulajdonságának köszönhetően használták fel fékbetétek, tűzvédelmi kesztyűk és ruhák gyártásakor. A legnagyobb méretekben azonban az építőiparban alkalmazták, különösen a 20. század második felében.

Az azbeszt palatetők és azbeszt cementcsövek mellett az úgynevezett szórt azbesztet (cement, víz és azbeszt keverékét) használták fel. A lapokból főleg víz- és szennyvízcsöveket, illetve tetőpalát gyártottak. Ugyanakkor az ipar más területein is előszeretettel használták. A gépjárműiparban a fékrendszerekben és szigetelőként, de hasznos anyag volt az elektronikában vagy a magas hőmérsékletű berendezések hőszigetelésénél is, a tűzvédelem számára pedig szinte megkerülhetetlen volt. Az 1970-es évektől terjedt el a szórt azbeszt használata a középületek és ipari létesítmények esetében, így iskoláktól kezdve irodaházakon át egészen a panelszerkezetű lakásokig számos helyen alkalmazták a különböző azbesztszármazékokat.

Az azbeszt az említett jó tulajdonságai mellett költséghatékonysága miatt világszerte sokáig igen közkedvelt építőanyagnak számított. Népszerűsége csúcsán, a 70-es, 80-as években a világ azbeszttermelése nagyjából évi 4,5 millió tonnára volt tehető. A legnagyobb termelők: Oroszország, Dél-Afrika, Kína, Brazília, Kazahsztán és az azbesztbányászattal nemrégiben teljesen felhagyó Kanada volt. Ez utóbbi hely fénykorában a 3. legnagyobb azbeszttermelő volt, csak Québecben több mint 300 bányával, ahol az országban utolsóként, 2012-ben hagytak fel a kitermeléssel.

Magyarországon is népszerű volt

"A magyarországi épületek – főként dunántúli lakótelepek – még összesen közel 150 ezer négyzetméter azbesztet tartalmaznak" – mondta Six Éva, az azbesztmentesítési vizsgálatokban is részt vevő Wessling Hungary Kft. azbesztlaboratóriumának vezetője.

A negyvenes években épült lakóépületek közül sok helyen a fal és a vakolat közé építették be szigetelésként az azbesztet, de nem csak ezek az épületek érintettek, hiszen a födémekben, a födémáttörésekben, a strangnál (fővezeték), illetve jellemzően a garázs- és pincefödémeknél, és számos más, a 60-as, 70-es, 80-as években épült panelépületben is előfordul.

Borsody Gábor, a Magyar Azbesztmentesítők Szövetségének elnöke szerint nagyjából 1970 és 1990 közé tehető azoknak az épületeknek az épülési vagy felújítási ideje, amelyeknek a különböző szigetelő felületein szórt azbesztet használhattak. A Győri Házgyár előszeretettel alkalmazta ezt a technikát, így még ma is nagy számban lelhetők fel azbesztfelületek Győr, Sopron, Komárom, Tatabánya, Nyergesújfalu panelházaiban.

A szórt azbeszttel leginkább a kapubejáró födémét, az alagsori (gyerekkocsi)tároló helyiségeket, illetve lakásokban is átfutó strang csatornák környezetét szigetelték. A lakóházak mellett sok ipari létesítmény, irodaház, köz- és oktatási intézmény dolgozói és látogatói töltik mindennapjaikat azbeszttel szennyezett környezetben. Magyarországon kormányzati becslések szerint a beépített összmennyiség – az említett lakóépületetekkel együtt – mintegy 400 000–450 000 négyzetméterre tehető. Ezek felmérése és mentesítése mindenképpen a tulajdonos, illetve a fenntartó felelőssége. Létezik olyan elegáns, kiemelt kategóriás szálloda is, aminek azbesztmentesítése közel 10 évet is igénybe vett.

Olcsó, cserébe rákkeltő

Az azbeszt egészségkárosító hatása későn vált ismertté, mivel azt a hosszan tartó, akár több évtizedes lappangási idő miatt nehezen lehetett bizonyítani. A tudományos kutatások lassan jutottak el a konkrét eredményekhez, amelyek egyértelműen bebizonyították, hogy a levegőbe kerülő azbesztpor és -származék belélegzése már kis mennyiségben is maradandó károsodáshoz vezethet. Az azbesztszármazékok szervezetbe kerülésével gyógyíthatatlan betegségek: azbesztózis, tüdőrák, gégerák, mesothelioma alakulhatnak ki. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) tanulmánya szerint napjainkban a tüdőrák miatt kezeltek közel felénél az azbeszt közvetlenül felelős a betegség kialakulásáért, a halálozási arány is egyre nő.

A veszély egyértelmű kimutatása után a fejlett ipari országok csak igen lassan szánták el magukat a megfelelő ellenlépésekre. Először 1983-ban Izlandon tiltották be az azbeszt legtöbb formájának felhasználását. Magyarországon, közvetlenül a Skandináv országok után, már viszonylag korán elkezdtek foglalkozni a kérdéssel, így 1988-ban betiltották az amfibolt, de a teljes azbeszthasználat-tilalmat csak 2005-ben, az Európai Uniós szabályozásoknak megfelelően terjesztették ki.

FOLYTATÁSÉRT UGRÁS AZ EREDETI CIKKRE (TUDATOS VÁSÁRLÓ)