Amit a házi komposztálásról tudni kell

A házi komposztálás nem igazán bonyolult vagy időigényes tevékenység; ráadásul a kertben keletkező szerves hulladék égetésével vagy kukába történő száműzésével szemben több előnnyel is jár.

A kerttulajdonosok többsége tavasztól késő őszig sokat tesz-vesz udvarán. Gyomlálás, fűnyírás, metszés, levélgereblyézés… megannyi feladat, melynek eredményeképp rengeteg „eltüntetésre” váró zöldhulladék keletkezik. Kétségtelenül egyszerű és gyors megoldás, ha a kupacokat a kukába tömködjük vagy elégetjük, de akad ennél jóval hasznosabb eljárás is. Mit érdemes tudnia egy kezdő komposztkészítőknek?

 A komposztálás jó a kertnek, jó a gazdának és jó a környezetnek is. Kép forrása: pixabay.

Előnyök? A komposztálás révén költséges tápoldatok, műtrágyák helyett ingyen juthatunk talajjavító humuszhoz, természetes tápanyag-utánpótláshoz, palánták és balkonnövények alá ültetőanyaghoz. A humusz (érett komposzt) kedvezően hat a növények szempontjából fontos talajszerkezetre, a talaj vízháztartására, nő a talaj biológiai aktivitása; ráadásul ennek a megoldásnak köszönhetően a levegőt és szervezetünket sem károsítjuk égetés során felszabaduló anyagokkal. Mindezeken túl a komposztálás jelentősen csökkenti a hulladék mennyiségét azáltal, hogy a szerves anyagokat nem kell elszállítani és hulladéklerakókban tárolni, vagy égetőkben füstté és hamuvá alakítani.

Komposztkeret? Van, aki - akárcsak régen - a kert egyik félreesőbb sarkában csak halomba rakja a zöldhulladékot, s hagyja „dolgozni”. Van, aki maradék faanyagokból vagy ágakból épít komposztálót; de kereskedelmi forgalomban is többféle keret kapható. Az ideális komposztáló kb. 1m x 1m alapterületű, kb. 60 cm magas; szétbontható, vagy egyik oldalán nyitható, hogy könnyebb legyen átforgatni a tartalmát, kitermelni az érett humuszt. Érdemes két kerettel dolgozni: míg az egyikben gyűlik a „friss” anyag, addig a másikban érik.

Mi komposztálható? Szinte bármilyen zöldhulladék. Fűnyesedék, zöldség- és gyümölcsmaradék, aprított ágak, fel nem magzott gyom, száradt növényi részek, levél (akár diólevél is), faforgács, kis mennyiségben fahamu; illetve konyhából származó zöldség- és gyümölcs, tojáshéj, kávézacc, teafű. Ne kerüljön a komposztálóba fertőzött növényi rész, főtt ételmaradék, hús, sütőolaj, macska és kutyaürülék, illetve forgalmas utak környékéről származó - ezért nehézfémekkel terhelt - növényi anyagok.

Hogyan? A komposzt aljára mehet némi ágnyesedék, hogy levegőzzön a halom. A kertből és konyhából kikerülő nedves zöld (pl. fűnyesedék, friss gyümölcsmaradvány) és szárazabb anyagokat (pl. száraz növények, apríték) igyekezzünk mindig vegyesen, egymásra rétegezve a halomra tenni. Az érési folyamatot gyorsítja, ha a komposztot időközönként (3-5 havonta) átrakjuk, megkeverjük. A komposztkeretet árnyékosabb, szélvédett helyre érdemes állítani, hogy a nap ne szárítsa ki a benne érő anyagokat. Nagy kánikulában, meleg nyarakon érdemes a tetejét - nem légmentesen - néhány léccel, nádtekerccsel szellősen letakarni. 

Vizet? A komposztot ne hagyjuk kiszáradni, különben az érés lelassul, leáll. Ha viszont túl sok a víz, a szerves anyagok lebomlása rothadássá alakul, amit kellemetlen szag kísér. Rendszeresen ellenőrizzük tehát a komposzt nedvességtartalmát. 

Büdös? A jól kezelt komposztnak nincs rossz szaga, inkább földre emlékeztető illata.

Mire használható? Az érett komposzt barna színű, földszagú, könnyen morzsolódó. A friss, 4-6 hónapos komposzt csak a talaj felszínén használható, pl. fák, cserjék, veteményesek őszi betakarására. Az érett, 8-12 hónapos komposzt nagyszerű talajjavító, kerti talajba vagy rostálás után cserepes és kerti növények földjéhez keverhető.

A kertből származó zöld hulladék - vagy ahogyan Svájcban mondják, "zöldjavak" - tehát olyan értékes alapanyag, amit nem érdemes „kidobni az ablakon”. Kertünk s pénztárcánk javára válik, ha inkább visszaforgatjuk a természetbe.

Kapcsolódó cikkek és termékek: