A vadon élő méhek és a megporzás
A legújabb kutatások igazolták, hogy a vadon élő méheknek és más rovaroknak meghatározó szerepe van a megporzásban, mind a vadon élő növények, mind a kultúrnövények esetében. Az elmúlt évtizedekben drámaian csökkent a beporzó szervezetek egyedsűrűsége és diverzitása a táplálékforrások és a fészkelőhelyek számának csökkenése miatt. Ez kihatással van az agrárszektorra is. Agro-ökológiai kutatások bizonyítják, hogy a fenntartható növénytermesztési rendszerek nagyban hozzájárulnak a vadon élő méhek populációinak fenntartásához. A vadon élő méheket segítő lehetőségek tárháza azonban még messze nincs kimerítve.
A beporzó szervezetek jelentik a biodiverzitás fenntartásának egyik kulcsát. A tevékenységük teszi lehetővé a növényvilág nagy részének reprodukcióját. A beporzó szervezetek számának csökkenése nem csak a biodiverzitás csökkenésében és számos ökoszisztéma-szolgáltatás elvesztésében nyilvánul meg, hanem a termesztett növények hozamának jelentős csökkenésével is jár
Egyes rovarcsoportok (pl. méhek, darazsak, legyek, bogarak), mint legjelentősebb beporzó szervezetek, rendkívül értékes ökológiai és gazdasági szolgáltatásokat nyújtanak az emberiségnek és a természetnek egyaránt. A mérsékelt égövben az összes virágos növény 78%-a kötődik rovarmegporzáshoz. A 109 legfontosabb kultúrnövény közül nem kevesebb, mint 87 faj (vagyis 80%-uk!) teljes mértékben állati megporzástól függ. Ezen növényfajok közé olyan gazdaságilag fontos kultúrák tartoznak, mint az alma, szamóca, mandula, paradicsom és dinnyefélék. Az agrárszektorban világszinten a megporzás gazdasági haszna becslések szerint 153 milliárd euró évente.
Beporzók nélkül mi kerül az asztalunkra?
A méhek, amelyek a rovarvilág legfontosabb beporzó szervezetei, egy igen változatos csoport, több mint 20.000 fajuk van világszerte, ebből Közép-Európában mintegy 750 faj él. Kulcsszerepük ahhoz a szükségletükhöz köthető, hogy a nagymennyiségű pollent és nektárt nem csak saját táplálékuknak gyűjtik, hanem lárváik ellátására is. Ezért nevezhetők a leghatékonyabb megporzóknak, mert sokkal több virágot keresnek fel, mint más viráglátogatók, és a pollen gyűjtésére specializálódott testükön sokkal hatékonyabban viszik át a virágport egyik növényről a másikra.
A vadon élő méhek beporzó szervezetként betöltött szerepét alábecsülik
A megporzási szolgáltatás jelentős részéért a természetes beporzó szervezetek, mint például a vadon élő méhek (közéjük tartoznak a magányos méhek és a poszméhek) és a zengőlegyek a felelősek. Egy brit tanulmány feltárta, hogy az Egyesült Királyságban a házi méhek a megporzási szolgáltatásnak legfeljebb az egyharmadát nyújtják, a fennmaradó részt a vadon élő beporzó szervezetek biztosítják. Egy másik vizsgálat során azt mutatták ki, hogy a vadon élő méhek és zengőlegyek a terméskötődést akkor is fokozták, ha a házi méhek folyamatosan jelen voltak. Azt a tényt, hogy a kihelyezett házi méhek csak kiegészítői, de nem helyettesítői a vadon élő rovarok végezte megporzásnak, szintén kimutatták egy globális tanulmányban, amelyben világszerte 41 kultúrnövényen hasonlították össze a házi méhek és más, vadon élő viráglátogatók által nyújtott megporzási szolgáltatást.
A fullánk nélküli zengőlegyet gyakran méhecskének nézik
Nélkülözhetetlen beporzó szervezetek
A fajok nagyfokú diverzitása miatt a vadon élő méhek gyakran sokkal hatékonyabb beporzó szervezetei vagy kizárólagos beporzói bizonyos virágos növényeknek. Ez a diverzitás ugyanis nem csak a fajok sokféleségében jelentkezik, hanem az eltérő táplálék preferenciákban, az elkülönülő repülési időszakokban és a különböző időjárási viszonyokhoz való alkalmazkodásban is. A megporzási szolgáltatás hatékonysága szintén változik aszerint, hogy milyen a földrajzi tájegység, domborzati típus, jellemző időjárási viszonyok és a növények morfológiája. Több vadon élő méhfaj gyenge napsugárzás és alacsony hőmérséklet esetén is aktívan folytatja a gyűjtögetést. Ezért olyan nagy a jelentőségük a különböző növények megporzásában, különösen a hosszan tartó, zord időjárási periódusokban. Az olyan virágokat, amelyekhez a házi méhek nehezen tudnak hozzáférni, mint például a vöröshere, lucerna vagy paradicsom, specialista vadon élő méhek poroznak be.
A vadon élő méhek általában véve nagyon hatékony beporzó szervezetek: A faliméhek nemzetségébe tartozó Osmia cornuta néhány száz nősténye elég ahhoz, hogy egy hektárnyi almafát vagy mandulafát beporozzon, míg ugyanehhez házi méhből több tízezer dolgozóra lenne szükség. A vadon élő méhek hatékonyabbnak bizonyultak a házi méheknél a cseresznye és a repce megporzási kísérleteiben is. A kultúrnövények megtermékenyülése és terméskötődése úgy tűnik, hogy javul azzal párhuzamosan, ahogy növekszik a viráglátogató méhfajok diverzitása. A házi méh és a vadon élő méhfajok együttes jelenléte kedvezőbb megporzási szolgáltatást eredményezett napraforgón és mandulán végzett kutatásokban is. A kávé esetében a terméskötődés növekedett a méhfajok diverzitásával, de nem növekedett az egyedszámaikkal.
Az utak mentén, szántóföldeken lévő vadvirág-társulások elengedhetetlenül fontosak a vadméhek számára is
A növények megporzásának legfontosabb előfeltétele az egészséges házi méh populáció mellett a magas egyedsűrűségű és fajszámú vadon élő méh közösségek és más vadon élő beporzó szervezetek jelenléte, például a zengőlegyeké. Azonban a zengőlegyek megporzási hatékonysága csak ötöde a vadon élő méhekének, és hozzájuk képest a növényfajok kisebb hányadát hasznosítják. Az élőhely megőrzésre fordított erőfeszítések, amelyek a vadon élő beporzó szervezeteket, különösen a vadon élő méheket veszik célba, ezért nem csak természetvédelmi okokból indokoltak, hanem az agrárszektor számára nyújtott haszon miatt is.
Folytatásért és további érdekességekért ugrás Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) kiadványára.
Ha kíváncsi vagy arra, mit tehetsz Te a vadon élő beporzókért, olvasd el erről szóló cikkünket itt!