A tihanyi levendulatermesztés kilencven esztendeje

A levendula (Lavandula angustifolia) az Ajakosok (Labiatae) családjába tartozó évelő félcserje. A mediterrán vidékeken őshonos, Dél-Franciaországban, Görögországban, Spanyolországban kb. 1700 m-es tengerszint feletti magasságig találkozhatunk vadon élő példányaival.
A felszín fölött azonnal elágazó szára elfásodó, levelei keskeny lándzsásak, szürkészöldek, nemezesen szőrösek. Félgömb alakú, 40 - 60 cm-es magasságú, 100 cm átmérőjű bokrain tavasszal 20 - 40 cm-es hajtás nő, mely a hengeres álfüzér virágzatot hordozza. Az ajakos virágok kékeslila színűek. Hazánkban június közepén kezdődik a virágzás, mely közel egy hónapig tart. Termése 2 mm-nyi barna makkocska, mely augusztusra érik be.
Mélius Juhász Péter 1578-as herbáriumában olvashatunk róla először bővebben, a XVI. században már kerti növényként foglalkoztak vele. A XVII. és XVIII. században gyógyhatásait is ismertetik a kor füveskönyvei, orvosságos receptjei.

A tihanyi levendulaültetvény létrehozása Dr. Bittera Gyula nevéhez fűződik. Franciaországi tanulmányútjáról hazatérve, 1926-ban vette haszonbérbe a tihanyi bencés apátságtól a Csúcs-hegy délkeleti lejtőjének mintegy 125 holdnyi területét. Hozzávetőleg 5 holdon alakította ki az első ültetvényt.
A terület szélére hordott kövekből falat építettek, a bozótot kiirtották. Bittera a magokat Franciaországból, egy párizsi kereskedőtől, Vilmorintól hozatta. A telepítés kiválóan sikerült, a növények szinte őshonos flóraelemként illeszkedtek a tájba. 1931-ben arattak először. Az olaj minősége kiváló volt, a legjobb francia olajokkal egyenértékűnek ismerték el.
Bittera 23 esztendeig, azaz 1949-ig, az államosításnak nevezett lassú tönkretételig vezethette a telepet. Több tulajdonosa is volt ezután a levendulásnak (Gyógynövényforgalmi Szövetkezeti Vállalat, Badacsonyi Állami Gazdaság), 1966-ig folytatódott a termesztés. Ekkor 120 hold volt az ültetvény teljes területe.

Bittera Gyula	A tihanyi levendulás Bittera Gyula idejében

1966 – 1971 között felszámolták a tihanyi levendulást, nagy részét kiszántották és szőlőt ültettek a helyére. Egyedül a Csúcs-hegy és a Nyereg-hegy karéjában maradt meg mintegy 22 hektárnyi darabja. Ezt 1986-ig senki sem gondozta.

    A Pannonhalmán 30 évig idegenforgalmi szakemberként dolgozó Zátonyi Zsigmond és családja bérelte ki 1986-ban ezt az elvadult ültetvényt, hogy Bittera nyomdokain haladva felélesszék Tihany egyik nevezetességét. Az azóta eltelt időben, egy megvásárolt szántón, a Belső-tótól nem messze egy 300 négyszögöles, a Külső-tóval szemben, az ún. Szerkü-alján, a nemzeti parktól bérelt földön egy 6 hektáros új telepítés is létesült. A két évtized alatt feledésbe merült, csipkerózsika-álmát alvó levendula létezése lassan visszatért a köztudatba. Nagyon sok nehézséggel kellett megküzdenie a Zátonyi családnak. Hol a fagy okozta károk, hol az intenzív esőzés és gyomosodás, hol pedig a turisták által okozott lopáskár nehezítette a munkát. Olyan elfeledett értéket fedeztek fel újra, olyan hagyományt hoztak vissza a köztudatba, olyan kuriózumot élesztettek fel, ami turisták tízezreit csalogatja a Balaton és Tihany térségébe. Ezen elhivatottságot jelentő, értékteremtő munka nélkül ilyen levendulakultusz feltehetően nem lenne Tihanyban, sőt egész Magyarországon.

Zátonyi Zsigmond	Kézi kapálás az új telepítésben

A lepárlás ugyanolyan vízgőz-desztillációs eljárással történt, mint a bulgáriai rózsaolaj előállítása. A tihanyi lepárlót, melyet 2002-ig használtak, a győri szeszgyár mérnöke, Harsányi Zoltán tervezte, és a gyár technikusai készítették el. A készülék kis teljesítménye már nem volt elegendő a gyarapodó terméshozam feldolgozásához, így a következő években a kerepesi Silvestris Kft, illetve a pannonhalmi bencések lepárlóüzeme vállalta a lepárlást. A virágcsokrok szárítása nyitott pajtában történik.

Az új telepítés ültetése 1995-ben, a Külső-tóval szemben

Az új telepítés, négy évvel később, mint a lila tenger.

A levendulás területének a Zátonyi család és a Balaton-felvidéki Nemzeti Park által kötött földhaszonbérleti szerződése 2012-ben lejárt, amit a nemzeti park – az addig korrekt együttműködés, kiegyensúlyozott kapcsolat ellenére – nem volt hajlandó meghosszabbítani. Ettől kezdve a nemzeti park végzi a levendulás kezelését, hasznosítását.

   Bár 2013 óta már nem a Zátonyi család aratja le a  levendulavirágot Tihanyban, a hazai alapanyagból készült, ARANYHÁZ LEVENDULAOLAJUK minőségében felveszi a versenyt a korábbi termékükkel. S talán szerénytelenség nélkül állíthatjuk, hogy a napjainkban tapasztalható levendulakultusz nem létezne a több mint negyedszázados, tihanyi levendulás tevékenységünk nélkül.

A harminc éves évforduló alkalmából az ARANYHÁZ LEVENDULAOLAJ 2016-ban jubileumi dobozban kerül kereskedelmi forgalomba. A jubileumi limitált emlékkiadás a Zöldboltban is kapható a készlet erejéig.

A Zátonyi család másik terméke, a SZENT LUKÁCS GYÓGYOLAJ a levendula mellett menta- és zsályaolajat, valamint körömvirág- és cickafark-kivonatot tartalmaz. Reumatikus, ízületi és izomfájdalmak enyhítésére, rovarcsípésekre, kisebb égési sérülésekre kiváló gyógytermék.

A család művelésében ma is megmaradt 300 négyszögöles terület ugyan nem elég nagy ahhoz, hogy illólajat pároljanak le a rajta termő levendulából, ezért azt csokros kivitelben értékesítik. Ez a Tihanyi levendula illatosító kiváló molyűző szekrénybe téve, illetve virágait felhasználhatjuk házilag készített kozmetikumokban is.