A gyilkos fűkasza: hagyj egy kis életteret a rovaroknak

A régi, magyar gyakorlatban, még az elektromos fűnyírók és fűkaszák világa előtt kézi kaszával vágták a füvet. Aki már próbálta, tudja, hogy minden hétvégén igazi izomtömeg-növelő fitnesz műveletsor lenne kézi kaszával kiszaladni a telekre. Nem is tették… Többnyire évente kétszer kaszáltak, általában június elején és augusztus végén.

Hogy ez miért volt jó, a manapság elterjedt, a klímaváltozás negatív hatásaihoz jócskán hozzájáruló, a szárazságban még könnyebben kiégő, tüsire nyírt gyeppel ellentétben?

A rét, a gyeptársulás rengeteg élőlénynek jelent otthont és élelemforrást: rovaroknak, gyíkoknak, apróbb emlősöknek, madaraknak. Ha hetente letoljuk a füvet, ideje sincs ott megtelepedni az élőlényeknek. Holott, ha nincsenek rovarok, nem lesz, ami beporozza a virágokat, kevesebb táplálék jut a madaraknak, emiatt számuk lecsökken, kevesebb kártevőt fognak elpusztítani a haszonkertekben, és így egyre több, ártalmas mellékhatású növényvédőszert kell használni, ami, hosszútávon, az emberek egészségét is rombolja – kialakul az ördögi kör.

Virágos gyepszőnyeg

Ki gondolná, hogy egy olyan jóleső lazítás, miszerint ritkábban vágjuk a füvet, vagy legalábbis szakaszosan – máris hozzájárul környezetünk megóvásához? Apropó: szakaszosan! Mit is takar ez a kifejezés? A szakaszos vagy mozaikos kaszálás azt jelenti, hogy nem egyszerre vágunk le mindent a kertben, vagy a köztereken, parkokban, hanem mindig meghagyunk egy részt az élőlényeknek. Ezeket a fennhagyott foltokat majd csak akkor nyírjuk le, ha már újra megnőtt a gyep a többi, lekaszált része, de akár egész évben is meghagyhatjuk. Így biztosíthatjuk, hogy a kertünkben vagy a parkban egész évben éljenek méhek, lepkék, egyéb rovarok, madarak.

Az elektromos fűkasza gyakran már azzal is roncsolja a növényzetet, hogy bele-bele vág a földbe. Így egy eredetileg jól záródó, füves társulásban „felkapált lyukak” keletkeznek, ahová elsőként a pionír, mostoha körülményeket jól tűrő gyomnövények fognak betelepülni, amelyek egy úgynevezett zárt társulásban nem találnak helyet – mint például a parlagfű. Az ősgyepekben, amiket emberi kéz vagy jármű nem bolygatott, nem szaggatott fel, nem is találunk parlagfüvet. Mint a neve is mutatja, a parlagon heverő földeket kedveli: amelyekhez hozzányúltak, bolygattak, amelyeknek felborították a természetes egyensúlyi állapotát.

A damilos kasza további nem kívánatos hatása a fűben élő rovarok szó szerinti lemészárlása: míg a kézi kaszálásnál a szöcskéknek, rovaroknak volt idejük elugrani, elrepülni, kimászni a rájuk boruló növények közül, a túlságosan is gyorsan pörgő damil elpusztítja a rovarokat. Rovarász szakemberek hívták fel nemrégiben erre a szomorú tényre a figyelmet, mint ahogy arra is, hogy az elmúlt 25-30 évben a rovarok össztömege (biomasszája) évi 2,5 %-kal csökken.

Folytatásért UGRÁS AZ EREDETI CIKKRE.