A feleslegessé vált ruhák új élete – mit tegyünk a gardróbürítés után?

Ez a szelektálást is megkönnyítheti, nem kell a valaha volt összes kedvenc pólónkat a szekrény hátába süllyeszteni, mert sajnáljuk kidobni, helyette kiválaszthatjuk a számunkra legszimpatikusabb módját a ruháink körforgásban tartásának. Itt most három alternatívát járunk körül, miközben az is kiderül, hogy a szelektálás mellett a fogyasztás mértékletessége, a „mit és honnan” kérdése is nagyon fontos.

Cseriti

A Budapest-szerte megtalálható adománybolt hálózat a jó állapotú, szezonális ruhákat fogadja az egyéb, még jól használható tárgyak mellett. Bőven válogathatnak, hogy mi kerüljön a boltjaikba – havonta több tonna ruha érkezik hozzájuk. Sáhy Gábor, a szervezet ügyvezetője azt meséli, hogy eleinte nem is akartak ruhákkal foglalkozni, mert létezett már egy másodlagos piac rá, de végül nem tudták elkerülni. Ma már a második legnagyobb bevételt adja számukra és az üzletek 25%-át foglalja el a ruhaszekció. A boltokba bárki betérhet, a vásárlóik között éppúgy vannak szociálisan rászorulók, mint középosztálybeliek, tudatos vásárlók, mivel jó áron kínálnak jó minőségű termékeket. A boltok így a különböző társadalmi csoportok találkozásának is terei, ha tudnak, a hátrányos helyzetű munkavállalóknak munkát adnak. A vásárlással őket is támogatjuk. Az el nem adott ruhákat segélyszervezetek osztják szét, a rászorulók gyakran a legmárkásabb ruhákból válogathatnak, ami a ruhák elértéktelenedését is mutatja. Egyre több ruhát selejtezünk le egyre hamarabb, amik elhelyezésével néha már az adományboltoknak is meg kell küzdeniük. „Sajnos még mindig vannak olyan régiók, ahol rongyos ruhákban járnak az emberek, mert nincs elegendő erőforrás és ember, hogy őket is elérjük.”

 Ha továbbadod, nem növeli a hulladékhegyeket!

A Cseritinél az elmúlt években egyre nőtt a ruhakészlet, ezért terveznek egy tematikus ruhaboltot, de az óriási háttérmunka igénye miatt ezt egyelőre nem tudják megoldani. „Az árukészlet már rég megvan hozzá, de ehhez a rengeteg ruhához 200-250 négyzetméteres boltot lenne érdemes nyitni, amire még nincs lehetőségünk” – mondja erről Sáhy Gábor. Az ügyvezető úgy látja, hogy valaminek változnia kell, mert lassan bele lehet fulladni a rengeteg ruhába. „Azt is eredménynek gondolom, ha sikerül egy kis féket húzni. A textilipar az egyik legnagyobb szennyező az olajipar után, a gyártástól egészen a hulladékká válásáig. Magyarországon a hulladékot gyakorlatilag nyugatról importáljuk, és már annyi van belőle, hogy géprongynak sem éri meg begyűjteni.” Korábban a használhatatlan ruhákat egy használtruha nagykereskedésnek és feldolgozónak adták át, akik többek között géprongyot készítenek, de már ők sem tudnak többet átvenni. Nemrég az egyik nagy fast fashion márka megkereste őket, hogy legyenek az átvevő partnereik a használt ruhák begyűjtésében. Sáhy Gábor ezt biztatónak látja, szerinte az segíthet a ruhaipar környezetszennyezésén, hogy a márkák elkezdték felismerni a felelősségüket. Addig is a Cseritivel igyekeznek fenntartható szemléletet közvetíteni.

Adománytaxi

Az Adománytaxi a Cseritihez hasonlóan különböző, még használható tárgyakat gyűjt, de ruhából kerül hozzájuk a legtöbb: az adományok 90%-a ruha. Szeretnék, ha változna az arány, illetve ha minden zsák mellé érkezne élelmiszeradomány is. Ők az adományokat személyesen, ingyen gyűjtik be az adományozóktól, majd „eltaxizzák” a hátrányos helyzetű településekre, általában olyan helyekre, ahol a lakosság 80-90%-a rászoruló. Időről-időre taxituri keretében vásárt is tartanak a legjobb minőségű adományokból. A bevételből tudják fedezni például az utazások költségeit. Ők is tapasztalják, hogy a ruhaipari túltermelés óriási, de eddig mindig sikerült megoldaniuk az elhelyezésüket. „A támogatott településeinken rendezett ruhapiacokon az odaszállított adomány fele elfogy általában azonnal. Többnyire a maradékot is kiosztják egy újabb körben, minimális marad csak parlagon. Ha valahol nagyon sok a megmaradt ruha, át szoktuk szállítani egy másik partnertelepülésre, ha lehetséges” – válaszolja az Adománytaxi alapító-igazgatója, Horn Tamás a kérdésemre.

Kiemelten hátrányos helyzetű régiókba járnak, folyamatosan keresik az új, megbízható partnereket, akik helyben megszervezik az adománypiacot. Vannak rossz tapasztalataik olyanokkal, akik kihasználják a helyzetet, de Tamás szerint többségében azt látják, hogy „mekkora segítség nekik és mekkora öröm, hogy szinte ingyen juthatnak jó minőségű darabokhoz. Nagyon sok eset van, mikor a gyereknek 1-1 cipő vagy télikabát tényleg megemeli az életminőségét. A családlátogatásainknál tudunk mélyebben beszélgetni a rászorulókkal és mindig kiderül, hogy nagy segítség minden adomány, hiszen a havi néhány tízezres közmunka "fizetésből" (ha van) családi pótlékból vagy segélyből képtelenség lenne ruhákat, játékot vagy kisgépeket venni.” 

Folytatásért ugrás az EREDETI CIKKRE.