7 egyszerű tipp egy természetközelibb kertért
Bár sokszor bele sem gondolunk, de a városi, települési kertek is a természet részei, így a biodiverzitás szempontjából sokat számít, miként alakítjuk és gondozzuk őket.
Napjainkban egyre csökken az élővilág változatossága, s egyre kevesebb természetes vagy természet-közeli élőhely jut a vadon élő fajok számára. Ezért is fontos, hogy a kertek, udvarok, parkok kialakításakor segítsük a környezetünket színesítő, s a természetes egyensúlyhoz elengedhetetlen élőlények megtelepedését, megmaradását. Egy valóban változatos, növényekben és búvóhelyekben gazdag kert - ahol fák, cserjék, veteményes, dísznövény és vadvirág egyaránt megtalálható – megfelelő életteret nyújt számos állatfajnak, melyek ráadásul kora tavasztól késő őszig segítségünkre lesznek a kártevők pusztításában.
1. Élőhelyek, búvóhelyek
A madarakat odúk kihelyezésével vagy fészkelésre alkalmas, sűrű bokorcsoportok kialakításával ösztönözhetjük arra, hogy kertünk lakói legyenek. Olyan - férgeket, csigákat, tetveket és egyéb kártevőket - tizedelő „segítők” letelepedését, mint a gyík, a sün vagy a hasznos rovarok, az udvar eldugottabb részén álló nagyobb rőzsekupac vagy kőhalom segítheti elő. Ha olyan település- vagy városrészen lakunk, ahol előfordulnak fecskék is, kihelyezetünk számukra mű fecskefészket, ezzel is elősegítve megtelepedésüket, védelmüket.
A lyukacsos tégla- és kőrakásokon túl a több éve háborítatlanul álló farakások is valódi élőhely-szigetet jelentenek az állatok számára. Minél többféle fafaj rönkjeiből állnak, s minél régebb óta nincsenek bolygatva, annál többféle hasznos élőlény táplálkozó és búvóhelyéül szolgálnak. Egy ilyen „természetvédelmi” farakást érdemes akár egy méter magasságig rakni egy félreesőbb kertrészleten, alapjába pedig nagy, göcsörtös rönköket illeszteni. A rakás alapjában hagyott nagyobbacska rések sünök búvóhelye és védett békák menedéke lehet; míg a naposabb részeken gyíkok tanyázhatnak.
A farakás közelébe érdemes illatos virágokat (pl. petúnia, facélia vagy más néven „mézontófű”) fűszer- és gyógynövényeket (pl. zsálya, citromfű, menta, levendula, kakukkfű) ültetni, melyek egyrészt természetes beporzó-legelők, másrészt vonzzák a gyíkok számára táplálékot jelentő rovarokat is.
Hasznos és egyben szemet gyönyörködtető élőhelyet jelentenek a kisebb-nagyobb, természetes kialakítású, növényekben gazdag kerti tavak, ahol védett kétéltűek, szitakötők találhatnak otthonra.
Egy természetes kertben a védett sünök is vendégeink lehetnek
2. Méhgarázs és rovarhotel
A mezőgazdaságban tömegesen használt vegyszerek, illetve a természetes búvó- és táplálkozó helyek számának drasztikus csökkenése miatt egyre kevesebb méhfaj - és más beporzó - él környezetünkben. Elgondolkodtató probléma, hiszen az emberiség élelmiszerellátása leginkább a beporzóktól függ; nélkülük ételeink zöme nem kerülhet a tányérra! Fontos teendő tehát az élővilágra s az egészségünkre veszélyt jelentő kemikáliák visszaszorítása.
A kertekben, gyümölcsösökben számos olyan módszer és régi időkből fennmaradt „praktika” alkalmazható (permakultúrás vagy biodinamikus növénytermesztési irányzatok, ellenálló tájfajták elterjesztése, növénytársítás, növényi permetlevek és tápoldatok, stb.) melyekkel kiváltható, minimalizálható a vegyszerhasználat. Emellett különféle búvó- és szaporodóhelyek kialakításával is segíthetjük a hasznos rovarok megmaradását. Ilyen például a rovarhotel, egy különféle természetes anyagokból összeállított „mini” élettér.
További hasznos, kiskertekben is alkalmazható természetvédelmi eszköz a méhgarázs, ami lehet fúrt lyukakkal ellátott farönk, lyukacsos tégla vagy apró nádköteg. Az agresszív, családokban élő telepes méhek és darazsak mellett léteznek ártalmatlan, magányosan élő – gombostűfej mérettől a poszméh nagyságig előforduló – fajok is (pl. kőműves méhek), melyek partoldalak, épületfalak lyukaiba falazzák utódaikat. A hajdani vályogfalakkal, nádtetőkkel szemben mai tégla és betonépületeink nem kínálnak nekik szaporodóhelyet, ezért jelent számukra nagy segítséget egy mesterségesen kialakított felület.
3. Lepkebarát kert
A lepke egyike a számos veszélyeztetett, vadon élő állatnak. Legtöbbjüket erdőn, mezőn sétálva figyelhetjük meg, de parkokban, kertekben is találkozhatunk velük. Ma még viszonylag sok helyen előfordulnak, de a technikai fejlődés, a természetes élőhelyek zsugorodása és a környezetszennyezés egyre inkább veszélyezteti fennmaradásukat. Ha segíteni szeretnénk őket, kertünkben - de akár közparkokban is - kialakíthatunk számukra „lepkebarát” területeket.
A lepkebarát kert fontos tulajdonsága, hogy növényvédőszer-mentes, s az ide érkező pillangók és lepkék az adott területen őshonos növények sokaságával, illatos virágok széles variációjával találkozhatnak. A pillangókat és lepkéket leginkább az olyan erős illatú, élénk színű virágok vonzzák, mint a petúnia, zsálya, bazsarózsa, rézvirág, levendula, bodza vagy a nyári orgona. Bár a lepkék a nektárért jönnek a kertbe, hernyóiknak is megfelelő táplálékot kell biztosítani; ilyen tápláléknövény többek közt a csalán vagy a pillangósvirágúak. Fontos hogy a kert környékén legyenek nedves talajrészek is, ahol a pillangók ásványi sókat szívogathatnak. Ültessünk tehát virágos növényeket árnyékba és napos helyre egyaránt annak érdekében, hogy minél több lepkefaj számára vonzóvá váljon a kert. Tavasztól őszig folyamatosan nyíló virágok telepítésével komoly természetvédelmi munkát végezhetünk.
A lepkék nemcsak gyönyörűek de a beporzásban is segítenek
4. Szelíd növényvédelem
A permetszerek és műtrágyák révén élelmiszereinkben számos vegyi anyag halmozódik fel. A vegyszerek használata nemcsak egészségünkre van káros hatással, de környezetünket is veszélyeztetik. Megoldást jelent, ha kertünkben a szelíd növényvédelmen alapuló zöldség- és gyümölcstermesztésre térünk át.
A vegyszermentes gazdálkodás alapja a természettel való együttműködés; a szerves anyagok körforgásba való visszaáramoltatása; kártevők megfékezésében a természetes eljárások előnyben részesítése és a kemikáliák mellőzése. Egy ilyen kert lényegében „vegyes” kert, ahol az ökológiai rendszerekhez hasonlóan a fajok egymással összhangban élnek. Régi tapasztalat, hogy egyes növények jó hatással vannak más növények fejlődésére, a kártevők elriasztására. Kártevőket riasztó, növényeinket erősítő permetlevek és tápoldatok készülhetnek természetes módon, növényekből (pl. csalánlé, fokhagyma lé, kamilla kivonat, fekete nadálytővel vegyes erjesztett lé) is.
Hagyományos tájfajták, ellenállóbb gyümölcs- és zöldségfajták telepítésével sok munkától - s egyben permetezéstől - kíméljük meg magunkat, mivel ezek kevésbé fogékonyak a betegségekre.
Jól bevált segítség az egészséges talajélet megőrzéséhez továbbá a vetésforgó alkalmazása. Ha évekig ugyanarra a helyre ugyanazt a növényt vetjük, akkor tápanyaghiány lép fel, a növények nem fejlődnek megfelelően, s elszaporodnak a kártevők is. Ugyanarra a területre tehát csak 2-3 év elteltével ültessük vissza az ugyanazt a fajt.
Egy ökológiai szemléletű kertben fontos a talajtakarás, azaz mulcsozás is. A mulcs visszaszorítja a gyomok növekedését; folyamatos bomlásával tápanyagot biztosít a növények számára; védi a talajt az eróziótól és a kiszáradástól. Gazdag termőföldet kapunk, ha sosem hagyunk fedetlenül talajt, s még a sorközöket is - árnyékot adó, később zöldtrágyaként a talajba forgatható - köztes veteménnyel (pl. mustár, spenót) vetjük be. A kertben és konyhában keletkező szerves anyagok komposztálásával tápanyagban gazdag humuszhoz juthatunk, ami - a műtrágyával szemben – természetes módon látja el tápanyaggal a kerti talajt.
5. Komposztálás
Az ökológiai szemléletű kertészkedés egyik alapelve, hogy az egészséges növények – így az egészséges táplálék – legfontosabb előfeltétele az élő, humuszban gazdag termőtalaj. A komposztálás révén költséges tápoldatok, műtrágyák helyett ingyen juthatunk természetes tápanyag utánpótláshoz, palánták alá ültető anyaghoz. A humusz (érett komposzt) kedvezően hat a növények szempontjából fontos talajszerkezetre, a talaj vízháztartására, nő a talaj biológiai aktivitása; és ennek a megoldásnak köszönhetően a levegőt és szervezetünket sem károsítjuk égetés során felszabaduló anyagokkal.
Mindezeken túl a komposztálás jelentősen csökkenti a hulladék mennyiségét azáltal, hogy a szerves anyagokat nem kell elszállítani és hulladéklerakókban tárolni.
Szinte bármilyen zöldhulladék komposztálható. Fűnyesedék, zöldség- és gyümölcsmaradék, aprított ágak, fel nem magzott gyom, levél (akár diólevél is), faforgács, kis mennyiségben fahamu; konyhai szerves hulladék, tojáshéj, kávézacc, teafű. Ne kerüljön a komposztálóba fertőzött növényi rész, főtt ételmaradék, sütőolaj, macska és kutyaürülék, forgalmas utak környékéről származó - így nehézfémekkel terhelt - növények. A komposzt aljára tegyünk ágnyesedéket, hogy levegőzzön a halom. A kertből és konyhából kikerülő nedves zöld (pl. fű, friss gyümölcsmaradvány) és szárazabb anyagokat (pl. levél, apríték) igyekezzünk mindig vegyesen, egymásra rétegezve a halomra tenni. Az érési folyamatot gyorsítja, ha a komposztot 3-5 havonta átforgatjuk. A komposztkeretet árnyékos helyre érdemes állítani, hogy a nap ne szárítsa ki a benne érő anyagokat. A jól kezelt komposztnak nincs rossz szaga, inkább földre emlékeztető illata. A kertből származó zöld hulladék értékes alapanyag, amit nem érdemes „kidobni az ablakon”; kertünk s pénztárcánk javára válik, ha inkább visszaforgatjuk a természetbe. A számos előny hallatán remélhetőleg egyre többen vágnak bele a kiskerti komposztálásba!
6. Talajtakarás, mulcsozás
A talajtakarás vagy más néven mulcsozás igen fontos és hasznos kertművelési módszer. A természetes anyagokból (fűnyesedék, lomb, szalma, fűrészpor, fel nem magzott gyomnövény, illetve mindezek keverékéből) készült takaróréteg…
- megvédi a talajt a szél, a nap és a csapadék romboló hatásától;
- elősegíti a kedvező talajszerkezet fenntartását;
- visszaszorítja a gyomok növekedését;
- bomlása során táplálja a talajt;
- hozzájárul a növények egyenletes tápanyagellátásához;
- segít megőrizni a talaj nedvességtartalmát, megakadályozva a párolgást;
- megvédi a termést a szennyeződéstől, betegségektől;
- összességében hozzájárul ahhoz, hogy a biológiailag aktív talajban erős és egészséges növények fejlődjenek.
Az egyik legegyszerűbben „beszerezhető” mulcsanyag a kertben keletkező fűnyesedék. Az ágyások sorai közé, bokrok alá kb. 2-3 cm vastagon, egyenletesen elterített fűréteget a talajlakó élőlények idővel lebontják, s a bomlás során - főképpen nitrogénnel - táplálják nemcsak a talajt, de a növényeket is. S mire elérkezik a következő fűnyírás ideje, a lebomlott és ilyen formán visszaforgatott kerti „hulladék" helyére újabb réteg talajtakaró kerülhet.
A hasznos és ritka élőhelyet jelentő természetes kerti tavak elpárolgó víztömegét esővízzel is pótolhatjuk
7. Esővízgyűjtés
Magyarországon az éghajlatváltozásból adódóan a nyári csapadékmennyiség egyre inkább csökken, az aszályos időszakok gyakorisága, hossza és mértéke pedig nő. A jövő egyik legsúlyosabb problémája az ivóvíz és az öntözővíz hiánya lesz, mert a rendelkezésre álló egészséges édesvíz mennyisége rohamosan csökken az egész világon.
A megfontolt, takarékos vízfogyasztás, és a vízhatékonyság növelése mellett az esővíz felfogása és - többek közt - kerti locsolásra való felhasználása tehát nagyon fontos teendő! Az esővízgyűjtés bármekkora kertben kivitelezhető, az ereszcsatorna alá állított hordótól a földalatti gyűjtőrendszerekig többféle változat között lehet válogatni. A legjobb megoldás a föld alá, betonból, téglából vagy kőből épített tároló. Az ilyen tározókból a savas kémhatású esővíz bázikus elemeket old ki, ezáltal ásványi sókkal dúsul; ráadásul sötétben és állandó hőmérsékleten a víz sokáig friss és jó minőségű marad. Ha az összegyűjtött vizet hatékony locsolási (csöpögtető rendszerek, tőlocsolás) és kertművelési (talajtakarás, szárazságtűrőbb növényfajták ültetése) módszerekkel hasznosítjuk, sokat tehetünk a Föld vízkészleteinek megőrzéséért!
Az összegyűjtött esővízet nemcsak locsolásra használhatjuk, de ideális kerti tavak vízutánpótlására is.
Éljünk ezekkel a lehetőségekkel, s segítsük a körülöttünk, velünk élő állatvilágot!
Kapcsolódó cikkek és termékek:
© Zöldbolt.hu
Akár csapból folyik, akár természetes ökoszisztémák formájában találkozunk vele, a víz olyan kincs, ami egyre inkább aranyat ér. Íme néhány tipp, hogyan vigyázhatsz rá Te is! Frissítve 2023. februárjában.
Kinek ne okozna gyermeki örömöt látni a saját maga által vetett, ültetett növényeket cseperedni majd a termését jóízűen elfogyasztani. A tavaszi hónapokban mi is lelkesen vetünk, ültetünk, és persze tapasztalunk. Ezt osztjuk meg most veletek.
(Frissítve: 2023. március)