Túl a mézen: Így támaszkodunk a méhek és társaik létfontosságú munkájára

Méhek és más beporzók: alapvető szereplők az ökoszisztémában

Kinek jutna eszébe elképzelni egy világot színpompás virágok, tarka mezők, zöldellő erdők, alapvető haszonnövények vagy éppen növényi alapú élelmiszerek nélkül? Leginkább senkinek. És kinek jut eszébe, hogy méhek és beporzó társaik léte, munkája nélkül mindez – egy sor más dologgal egyetemben – nem is létezhetne? Nem mindenkinek.

Pedig nem lenne szabad figyelmen kívül hagynunk az összefüggéseket. Már csak azért sem, mert a beporzó fajok jó része bajban van, s ez az ökológiai probléma hatással van ránk és a tápláléklánc többi szereplőjére is.

Általában a méhekről és más beporzást végző élőlényekről elsőre a méz és a gyümölcs jut eszünkbe. Ám annyi minden más is köszönhető a szorgos kis légtornászoknak! Nemcsak a táplálékláncban és a természetes ökoszisztémákban van kulcsszerepük, de élelmiszertermelésünk is alapvetően a méhek és egyéb beporzók segítségére támaszkodik; jelentős mértékben tőlük függ tehát, kerül-e az asztalunkra elegendő étel. Nem hiába mondta Albert Einstein, hogy ha kihalnának a méhek, az emberiség is mindössze négy évvel élné túl őket. 

A méhek kifejezetten kedvelik a kékes árnyalatú virágokat. 

Veszélyben a beporzók: fenyegetések és kihívások

Sajnos manapság a méhek, darazsak, lepkék és egyéb beporzók száma világszerte drasztikusan csökken, ami elsősorban az intenzív mezőgazdálkodásnak, a növényvédő- és rovarölő szerek túlzott használatának, új betegségek és kártevők megjelenésének, a légszennyezettségnek illetve az éghajlatváltozás hatásainak köszönhető. A helyzet komolyságát jól mutatja az is, hogy egyes területeken – például Kínában és az Egyesült Államokban – már olyannyira lecsökkent a méhek és a vadon élő beporzók száma, hogy a mezőgazdasági termelők kénytelenek mesterséges beporzáshoz folyamodni.

Az elmúlt években egyre több dokumentum, kutatás és kezdeményezés igyekszik felhívni a figyelmet a problémára és a lehetséges megoldásokra. A „Beporzók Napja” néven útjára indított szimpatikus hazai kezdeményezés például a szemléletformálást célozza meg, s egyben cselekvésre is ösztönöz kicsiket és nagyokat egyaránt.

A Méhek Napját 1994-től a Magyar Méhészek Egyesületének kezdeményezésére április 30-án ünnepeljük Magyarországon, ám a Méheknek 2018 óta már világnapja is van, ezt május 20-án ünnepeljük.

 Ahol lehet, közterületen is meg kell hagyni a vadvirágokat, hogy életteret biztosítsunk a beporzóknak.

Mit tehetsz te? Tippek és tanácsok a méhek és társaik támogatására

Nyilvánvaló, hogy a probléma megoldásához alapvetően rendszerszintű változásokra van szükség, melyhez elsősorban a mezőgazdaság valamint az élelmiszeripar szereplői, a kutatók és a döntéshozók közreműködésére, szemléletváltására van szükség. Ám, aki addig sem szeretne ölbe tett kézzel ülni, és szívesen tenne valamit a vadon élő méhek, darazsak, lepkék, pillangók és egyéb – beporzásban segítő – rovarok megmentéséért, annak is vannak lehetőségei. Sokat számít, ha minél többen, minél több helyszínen változatos élőhelyeket, táplálkozó területeket biztosítunk számukra, illetve megőrizzük azokat. Íme, néhány ötlet, amit saját házunk táján is könnyedén megvalósíthatunk!

1. Ültess minél több virágot!

Gondoltad, hogy már kifejezetten méheknek és pillangóknak szánt virágmagkeverékeket is elszórhatsz? Nálunk megtalálod őket, ITT!

Vidéken és városban egyaránt akad olyan udvarrész, ágyás, ablakpárkány, balkonsarok, ahol virágot ültethetünk. Lehet egynyári vagy évelő; de a kis rovarok számára a legjobbak a hosszan virágzó vagy a nagyon illatos fajták. A méhek és pillangók előszeretettel keresik fel például a levendulát, kúpvirágot, mentát, citromfüvet, kakukkfüvet, méhfüvet, vaníliavirágot, kasvirágot, méhbalzsamot, szarkalábat, mézvirágot, gyűszűvirágot, zsályát, pillangóvirágot vagy a mézontófüvet (facélia). Utóbbi az akác után a legjobb mézelő növényünk, a méhek kifejezetten szeretik; folyamatos vetés mellett csaknem két hónapig (július, augusztus) biztosít kiváló méhlegelőt és a talajra is jó hatással van. A lóhere, a vörös- és bíborhere és a lucerna szintén vonzza az apró beporzókat. A vadvirágos kertek pedig valódi oázist jelentenek (nem csak) ezeknek a szorgos élőlényeknek.

Ha tehetjük, fogjunk magot a virágokról – de cserélhetünk a szomszéddal vagy magbörzék résztvevőivel is - hogy a következő években még színesebb és változatosabb virágtengerrel segíthessük a rovarokat. Fontos, hogy a virágokat úgy válogassuk össze, hogy egymás után, folyamatosan nyíljanak, így poszméhek, pillangók és társaik tavasztól őszig terített asztalra találhatnak nálunk. 

A levedula például színével és illatával is vonzza a beporzókat.

2. Ültess fát, virágos cserjét!

A kertben, utcán, telken egyaránt lehet olyan cserjéket és fákat is ültetni, melyeket előnyben részesítenek a beporzók. Ilyen cserje például az illatos fagyal (melynek sötét színű termése valódi madárcsemege), a méhek körében nagy népszerűségnek örvendő közönséges fagyal, a kékszakáll, az illatos barátcserje, veresgyűrű vagy húsos som, a bodza, a jezsámen; fák közül többek közt a hárs, a galagonya, a gyümölcsfák, illetve a futónövények közül a lilaakác, a lonc vagy a borostyán. 

3. Kerüld a vegyszerek használatát! 

A megannyi növényvédő- és rovarölő szer, illetve egyéb mezőgazdasági, kertészeti kemikália túlzott használata súlyos gondokat okoz az élővilágban. Persze a probléma nem elkülöníthető az embertől, hiszen ezek a vegyszerek a táplálékláncon keresztül minket is veszélyeztetnek. Ne felejtsük el, hogy minél több vegyi anyagot permetezünk ki növényeinkre, annál nagyobb bajba sodorjuk a beporzókat és magunkat is! Érdemes próbálkozni a biológiai szerekkel és módszerekkel, az egymásnak oltalmat nyújtó növénytársításokkal, az ellenállóbb tájfajták ültetésével, a kert ökológiai egységként történő gondozásával, alakításával. Számos lehetőség adott, szakirodalom, újságcikkek, kiadványok járják körül a témát, nézzünk kicsit utána!

4. Fűnyíráskor is gondolj a beporzókra!

A kertben golfpálya szerű – ökológiai szempontból nézve meglehetősen sivár – fűszőnyeg helyett kialakíthatunk változatosabb, természetközelibb élőhelyet biztosító gyepet is, melyben helyet kaphat a szásszorszép, a lóhere, a pitypang vagy más, apró virágféle. Ha fűnyíráskor meghagyjuk az éppen virágzó, tarka foltokat már az is nagy segítséget jelent a táplálékot kereső pillangók, poszméhek, szenderek számára. Használjuk ritkábban a fűnyírót! 

Fű helyett virágos gyepet! 

5. Építs rovarhotelt!

A beporzók számának csökkenése szorosan összefügg a táplálkozásra, szaporodásra alkalmas természetes élőhelyek visszaszorulásával is. Ez mindenfelé, de főként a városokban jelent nagy problémát, hiszen a mindent felfaló betonrengetegben a magányos vadméhek, poszméhek, pillangók és más beporzók (is) csak igen nehezen találnak maguknak búvóhelyet. Ezen segíthet a nagyobb, összefüggő, zöld folyosóval összekötött és különféle növényfajokban, változatos életterekben gazdag területek, parkok, kertek létesítése, fenntartása. Udvarunkon vagy  ablakunkban kisebb-nagyobb rovarhotelek, darázsgarázsok kialakításával mi magunk is teremthetünk apró lakhelyeket, menedéket a kis kerti segítők számára. A világhálón számtalan nagyszerű példa és ötlet megtalálható, és a megvalósításhoz nem kell külön építőanyagot sem beszerezni. Lehet kicsi vagy nagy, a rovarhotel ugyanolyan kedves eleme lehet kertünknek, mint egy madárodú, madáretető  vagy aprócska kerti tó. Ha pedig igazi természetbúvárok vagyunk vagy a gyerekek érdeklődését szeretnénk felkeltni a természet iránt, készíthetünk könnyen és egyszerűen látvány-méhecskehotelt is. 

Fontos!

"A támadékony és fájdalmas szúrású, családokban élő darazsak nem tudnak beköltözni ezekbe a szűk járatokba, tehát a méhecskehotel/darázsgarázs nem vonzza oda ezeket!

Ugyanakkor a beköltöző, szelíd, nem támadékony magányos darazsak a méheknél is hasznosabbak, mivel a felnőttek alapvetően beporzók, míg a lárváik számára vadásznak (pl. hernyókat gyűjtenek)." - írja az MME.

6. Adj nekik inni!

Bár első hallásra talán kicsit furcsa, de ezek az apró rovarok is isznak vizet. Ha egy tálka vagy egy kisebb kerti tó formájában itatót biztosítunk nekik, azzal máris sokat tettünk azért, hogy – főként a városokban – könnyebben találjanak vízlelőhelyeket maguknak a beporzók. Mivel kicsi élőlényekről van szó, a tálka aljára vagy a tó szélére tegyünk kisebb nagyobb köveket, hogy azokról biztonságosabban érhessék el a vízfelületet.

7. Keresd a bioélelmiszereket!

Ha megteheted, válassz biológiai módszerekkel előállított élelmiszereket. A nagyüzemivel szemben a biogazdaságokban nem használnak beporzókra ártalmas kemikáliákat. 

 8. Tájékozódj, tájékoztass!

Mint minden probléma esetében, itt is fontos, hogy ismerjük az alapgondokat, az összefüggéseket és a lehetséges megoldásokat. Ha pedig ismerjük őket, akkor tovább tudjuk adni barátoknak, ismerősöknek, vagy a piacon árusító kedvenc őstermelőnknek, méhészünknek. Az információk áramlása, az ötletek megosztása egy igen fontos lépés, hiszen változásra, változtatásra ösztönöz. Legyél Te is hírvivő!

Ha érdekel a permakultúra, ajánljuk Baji Béla és Toby Hemenway munkáit.

9. Mesélj a gyerekeknek!

A környezeti nevelés, a gyerekek szemléletformálása, természethez fűződő viszonyuk alakítása az egyik legfontosabb kérdés bolygónk jövőjét illetően. Ha beszélgetünk a gyerekekkel a beporzók életéről; megnézünk velük és átbeszélünk közösen egy természetfilmet; rávilágítunk az összefüggésekre; mesekönyvet olvasunk nekik; az óvodában, az iskolában, nyári táborban egy-egy témához kötődő eseményt szervezünk vagy - szülőként - ajánlunk megszervezésre, akkor ez a játékos, színes ismeretterjesztés a helyes irányba indíthatja el a jövő fogyasztóit. 

Ha bármelyik megtetszett a fenti lehetőségekből, ne habozz – próbáld ki már idén! Tavasztól késő őszig bármikor belevághatsz… s hátha jövőre már a szomszéd is elgondolkodik a rengeteg virág vagy éppen a csinos rovarhotel láttán azon, hogy ő is beáll a beporzók oltalmazóinak lelkes táborába.

©Zöldbolt.hu